Fúziós politika után fúziós konyha, de ebből is csak összefos… összefogás lett

 

 

  

Nyugodtan kitörhet a kommunizmus a Jobbikban, mert október után két és fél évig nem lesz semmiféle minőségellenőrzés (értsd: választás), így bármilyen nyomorultságra ráfoghatják, hogy nem az. Ezt a nyomorultságot már most, a kampány elején elkezdte szemléltetni a rendkívül mély gödörben lévő párt rendkívül mély gödörhöz igazított reménysége, Jakab Péter. A Jobbik bemerevedett tekintetű gőzszelepe egyúttal a kommunista hangulatból is ízelítőt adott, megfőzve a magyar történelem legsápadtabb paprikás krumpliját.

A gyáván az önkormányzati választások utánra kitűzött rendkívüli tisztújításon az újabb kudarcot is rákenik majd a kibukott skinhead-vezér, Sneider Tamás hátára az EP-választási lebőgés mellé (nesze sánta, itt egy púp!), mert így egy további elnök elfogyasztását megspórolhatja az elhasználható emberekből egyébként is súlyos hiányt szenvedő Jobbik.

Ezután jön majd Jakab Péter, hiszen a neonáci szubkultúrából kicsírázott társaságok sajátja, hogy mindig a legagresszívabb lesz a vezetőjük, sose a legokosabb.

2022-ig tehát még biztosan néznünk kell a hírekben Jakab Péter borderline személyiségzavarnak tűnő ingadozásait a dühkitörések és a műanyagmosoly között, cserébe viszont 2022 után biztos, hogy nem. Ahogy megszabadult az Országgyűlés attól, hogy asszisztáljon Vona Gábor középkorú férfiként végzett, egyre kilátástalanabb szellemi-eszmei útkereséséhez, Jakabtól is megszabadul majd. Persze az influenszer szakma egyelőre nem tűnik olyan túlzsúfoltnak magamutogató, szerény képességű pojácákból, hogy ne lehetne majd helyet szorítani neki is három év múlva Lukácsi Katalin és Puzsér Róbert között. Mintha máris ebben a szerepben próbálna bejutni legalább egy előzetes castingra.

Utolsó mentsvár a kádárizmus, de ez se sikerül

A paprikás krumpli az ételek belépő szintje, többnyire csóró kollégisták és nagyon részeg kempingezők készítik, Jakab mégis úgy érezte – talán a Jobbik szavazótábora és az imént említettek közti átfedést remélve –, ezzel az étellel fogja szemléltetni, mennyire szegény ország Magyarország. Talán az eldugott vadászházakban és balatoni nyaralókban luxustivornyákon csapató és mindezt puritánságról meg krumplilevesről elhintett bölcsességekkel elfedő Kádárt körülvevő nosztalgiára próbált rájátszani Jakab, azt sugallva, hogy ő is ugyanúgy érti a nép szavát. Csakhogy a Benke Laci bácsi oktatófilmjeit bájos liftzene kíséretében Benny Hill Showba applikáló Péterünk még ennek az ételnek az elkészítésére is alkalmatlannak bizonyult.

Péterünk feltehetően még mindig az ÁSZ-bírság hatása alatt áll, mert annyi vízzel öntötte fel, hogy attól a háború utáni ínséget megtapasztalt nagymamák is értetlenkedve pislognának.

Alkalmatlanság, igénytelenség, kudarc, Jobbik

Roppant szórakoztató nézni, ahogy elmélyült tekintettel, homlokát ráncolva, suta mozdulatokkal aprította a hagymát. Biztos anyus is aggódott érte, amikor éles kést vett a kezébe a felvétel kedvéért. Végül paprikás krumpli helyett vízzel gazdagon felöntött, halvány, sárgászöld lecsóleves imbolygott a fazékban, éppen, hogy csak be nem rántotta, habár lehet, nem tudja, hogyan kell. A furcsa ételből valamilyen rejtélyes, csak előtte ismert okból kifolyólag, pont a paprikás krumpli első fele, a paprika maradt ki. Legalábbis jobb, ha ennyiben maradunk, mert ha kiderül, hogy Péter szerint a paprikás krumpli a pörköltalapba belecsíkozott TV-paprikától lesz paprikás, az sokkal-sokkal kellemetlenebb. Legközelebb inkább rendeljen pizzát, és ahogy ismerjük, tuti kolbászos-ananászost választ, kecsöppel gazdagon leöntve.

Mielőtt bárki rosszindulatúnak gondolja ezt a kijelentést, vegyük alaposabban szemügyre a részleteket! Ha már kevés pénzből akarjuk kihozni az ételt, akkor az íztelen műbeles virsli helyett kevesebb, de némi ízt is hozzáadó kolbásszal érdemes kísérletezni. A műanyag dobozba kiadagolt paradicsom láttán félő, hogy egyszerre sírt fel a műanyagmentes júliust tartó Vona házaspár mindkét feje, nem beszélve az igénytelenség mértékegységének számító műanyag vágódeszkáról, amelyben stabilabban kapaszkodik meg a mindenféle veszélyes koszpiszok, mint Bécs Favoriten negyedében.

Az elrettentő példában egyébként 190 forintra jött ki egy adag paprikás krumpli. Hát Magyarországon éhen kell halni! Mondjuk, ha ilyeneket főznek nekünk, akkor tényleg.

Hat százalék

Azt, hogy egy vidéki lángosozót sem tudnának elvezetni, nemhogy egy országot, azt elfogadtuk adottságnak a jobbikosoktól; de hogy egy paprikás krumplin is elhasaljanak, és még az állítólagos nyomoron siránkozásnak se legyenek képesek utánaszámolni, az már nekünk kellemetlen.

Ebben a műveletben semmi sem sikerült, mert ha elfogadjuk az egészet, akkor meg a bohócsipka hiányzik.

Szerencsére a választásokra kikölcsönzött kutyát már visszavitte a menhelyre Jakab Péter, így legalább az állatkínzás tényállását nem merítette ki azzal, hogy a kutyatálba öblíti ki a jakabtálat, miután a kamerák szemérmesen elfordulnak. Egy ideális világban mindenki azzal foglalkozna, amihez ért, de ez a tétel sajnos Jakab Péternél egy hatalmas oximoron.

Kicsit olyan volt ez az egész, mint amikor rém komoly arccal kormányzati szerepre készültek, mi meg rendszeresen olyan szekunder szégyent éreztünk, amelynek az emlékét csak a füllentgetései következményei elől már menekülni sem tudó Karácsony Gergely tudja mostanában elhalványítani. Ami KariGeri testtartása, ami Fekete-Győr felkészültsége, ami Gyurcsány Ferenc józansága, az Jakab Péter szakácstudománya. Kész szerencse, hogy itt van nekünk Miniszterelnök Úr húsvéti sonkája és Németh Szilárd fúziós pacalpörköltje, így nem maradunk főzni tudó férfiak nélkül.