Ez nem az a magyar foci

 

 

  

Négyből három magyar klub (az FTC, a DVSC és az MTK) esett ki az európai kupákból még azelőtt, hogy a 2016/17-es bajnokság elkezdődött volna.

Sokan azt hitték, a magyar válogatott remek szereplését követően minden más lesz, hirtelen potyogni fognak az égből a gólok. Pedig a valóság sokkal ridegebb, a magyar futball betegségét egészen biztosan jóval hosszabb ideig kell gyógyítani. A nagy tradíciók, a két világbajnoki második helyezés, a Ferencváros 1965-ös Vásárvárosok kupagyőzelme és a Videoton 1985-ös UEFA-kupás második helyezése elég távoli ma már, nem lehet rájuk a jövőt építeni. Valódi teljesítményre van szükség. Hogy hogyan verhettek ki olyan patinás klubokat, mint a Fradi vagy az MTK olyan semmitmondó nevű csapatok, mint a Partizani Tirana vagy a Gabala FK? Igyekeztünk tárgyilagosan (haha) megnézni, milyen csapatok búcsúztatták a magyar NB1 felső házában végzőket.

A Gabala FK Azerbajdzsánból

Az MTK-t 2-0ás összesítéssel búcsúztató klubot 2005-ben alapították, éppen 117 évvel azután, hogy megalakult a Magyar Testgyakorlók Köre. A Gabala a tavalyi kiírásban mégis bejutott az Európa Liga csoportkörébe, ahol ugyan a negyedik helyen végzett a Krasnodar, a Dortmund és a PAOK Thessaloniki mögött, de kétszer is ikszelni tudott a PAOK-kal.

A csapat az azeri Premier Ligában háromszor is a harmadik helyen végzett. Ez a legnagyobb sikerük. Az 1992-ben alakult azeri Premier Liga egyébként az UEFA koefficiensek szerint számított ranglistája

szerint a 2015/16-os szezonban az azeri futball a klubcsapatok európai teljesítménye alapján a 26. helyen állt az „európai” országok körében. A magyar csapatok és így az NB1 is a 33. helyen áll jelenleg és a mostani kiesések biztosan nem javítottak a lista alapját adó UEFA-együtthatónak.

A csapatnak egy 5000 főt befogadni képes stadionja van a történelmi selyemúton fekvő, 12 ezer fős Gabala városában. Az MTK jelenleg épülő Hidegkuti Nándor Stadionja a bontás előtt több mint 5 ezer főt tudott befogadni, de az új stadion sem lesz ennél nagyobb.

A csapat leginkább gólerős játékosa a már visszavonult Victor Mendy egyszeres szenegáli válogatott csatár volt, aki 17 meccsen 33 gólt lőtt négy év alatt, de van egy-két díszbraziljuk is.

A Torpedo Zsodino Fehéroroszországból

A Lokit 3-1-es összesítéssel búcsúztató belorusz csapatot 1961-ben alapították. A keretében szinte kizárólag belorusz és ukrán futballisták vannak, ami érthető is, hiszen Lukasenka országa nem a nyitottságáról híres (ezt támasztja alá egyébként az is, hogy a klub honlapja csak fehéroroszul érhető el). A festői szépségű Zsodino városának csapata már 1961-ben is csak egy félreeső szovjet kisváros (64 ezer fős lakosággal) nem különösebben érdekes csapata volt. Ez ma csak annyit változott, hogy egy orosz szatellitállam félreeső kisvárosában focizik ugyanez a csapat. Hazájuk bajnokságában többször végeztek a negyedik helyen is. Idén megnyerték hazájuk kupáját, ezzel kvalifikálták magukat az Európa-ligába.

A csapat az UEFA-koefficiense szerint az örökranglista 388. helyén áll, míg a fehérorosz klubfutball összességében a 20. helyen áll, megelőzve nemcsak minket, hanem Dániát, Norvégiát, Lengyelországot és Skóciát is. Ad notam: ez az UEFA-koefficiens vagy egy rakás szar, és új képletet kéne rá kitalálni, vagy valami bibi van a skandináv és más V4-es országok futballjával is.

A mostani továbbjutás a legnagyobb európai sikere a Zsodinonak, eddig vagy a második, vagy már az első körben kiestek. Köszi, Loki! –üvöltötték sokan tegnap este a 3 ezer főt befogadni képes zsodinoi stadionban (ja, igen, a Loki 2014-ben átadott nagyerdei stadionja egyébként logikailag 20 ezer főt tud befogadni).

És a beugró: a Partizani Tirana Albániából

Az albán fociról egyre inkább csak lelkendezve beszélhetünk: szimpatikusan, bár korántsem olyan eredményesen játszottak az Európa-bajnokságon, ráadásul több más ország válogatottjában is fel-feltűnnek logikai albánok arnótországi születési hellyel. De tényleg, a Partizani Tirana az, akitől ki kell kapnia egy Ferencvárosnak?

A klub a legpatinásabb a magyar csapatok mostani ellenfelei közül: 1946-ban alapították, gyönyörű vörös csillaggal a címerében. A csapat stadionját, a Qmal Stafa Stadiont 19 ezer férőhelyesre tervezték, de idén júniusban kezdték meg a bontását, hogy a helyén egy 22 ezer férőhelyes Nemzeti Stadion épüljön.

Az albán ligát eddig 15-ször nyerték meg és húsz alkalommal végeztek a második helyen. A keretük tele van tehetséges albán kölkökkel, meg néhány bosnyák útlevéllel is rendelkező albánnal, de van egy-egy eltévedt nigériai, ghánai és argentin arcuk is azért.

A mostani, tizenegyesekkel kivívott továbbjutás a Partizani legnagyobb európai sikere, mondanunk sem kell, eddig mindig idejekorán búcsúztatták őket. Csak olyan vicccsapatokat tudtak elpáholni, mint például a máltai Birkirkara FC (aki egyébként szintén kvalifikálta magát idén a harmadik körbe és a Krasnodarral játszhat).

Most csak azért kerülhettek be a Partizani a Bajnokok ligája selejtezőjébe, mert az albán szuperligát megnyerő Skenderbeu az UEFA szerint sportszerűtlenül járt el bizonyos meccsein, magyarul szarrá bundázták magukat. A Skenderbeu fellebbezett.

Tanulság

Azt nem lehet tagadni, hogy pénz lenne a magyar focira. Okosabban kellene elkölteni. Ja, és nem ártana némi alázat sem, ha nem is a szurkolók, de legalább a foci mint játék irányába, amit a válogatottól is láthattunk az EB folyamán. Hogy amikor a meccset nézi az ember, ne arra gondoljon, hogy egy valóságshow-t lát, ahol azt közvetítik, amint tizenegy plusz akárhány ember éppen pénzt keres.

Eddig abban reménykedtünk, hogy talán megéri valamelyik kupacsapat az őszt. Úgy tűnik, már az augusztus is túlságosan távoli. A Videoton maradt egyedül talpon, aki a szintén hatalmas hagyományokra visszatekintő szerb FK Čukaričkit (1926-os alapítás, 4 ezer férőhely) búcsúztatta.