Magyarisztáni rögvalóság

  Rendszeresen jelennek meg az Indexen olyan írások, amelyek csodálatos egyszerűséggel mutatják be az úgynevezett „liberális „logikát””. A logikát kénytelen voltam dupla idézőjelbe tenni, mondhatni hatványozni, mintegy utalva az írott szó korlátaira, mivel a liberális és a logika kölcsönösen kizárják egymást. A helyes eljárás a vonatkozó terület üresen hagyása lett volna, de akkor meg értelmetlen a mondat. [rule style=”rule-dotted” ] „Szemeteszsákban védik …

Költői kérdés: hallottunk-e már olyan hírhedt gyilkosságról, ahol sem a tettes, sem az áldozat nem került elő? Mi több, az áldozat ép és egészséges. Valami ilyesmi történt régi kedvencünkkel, Juhász Péterrel is a minap, mikor felháborodva tette közzé az állítólagos bizonyítékot az ő állítólagos karakterének állítólagos tévékettős legyilkolásáról. [rule style=”rule-thin” ] Történt, hogy rendes monomániás elmebetegként Juhász Péter mással sem …

Tegnap ez egészen biztos nem eső volt. Istenke sírt, mert annyira hülyék vagytok. A teljes ellenzéki mozgolódás és cincogás egyetlen emlékezetes motívuma kimerült abban, hogy a kedvenc fogatlan bácsink újradizájnolta a tüntetőtábláját. Az üzenetet kockás viaszosvászon abroszba csomagolta, annyira fontos neki a kormányváltás, hogy inkább eszik a csupasz asztalról, minthogy még két évig az illiberális Orbánisztánban éljen. Még a ciginyomok …

Amióta a vizuális médián keresztül nyomulnak a politikai vezetők, létezik a gyermekek között mosolygó nagyember műfaja. Rákosi Mátyástól kezdve Obamáig rakosgathatnánk egymás mellé az olyan képeket, videókat, ahol politikus vidáman csacsog aranyos csemetékkel. Mert ő is ember, neki is vannak érzései és lám, a gyerekek nem is félnek tőle, mégse egy utolsó szarházi. Arról nem is beszélve, hogy intellektuálisan sem …