Eközben a fejlett nyugaton

A modern tömegdemokráciák előretörése a civilizált világban (rövid időre) mindenhol megnyitotta a „szabadság, egyenlőség, testvériség” érzetét. Mindenki azt mond amit akar, azt csinál amit akar, továbbá azzal csinálja akivel akarja. Persze mindaddig, amíg valamilyen jogszabályba nem ütközik. A végrehajtó hatalom különböző módokon kontrollált, fékek és ellensúlyok vannak a rendszerben. Szóval béke van, szeretet és főleg: szabadság. Papíron. Ugyanis, bár mindenki …

  Trump körül a levegő nagyon ritka. A saját pártja keményebben zsarolja, mint leendő ellenzéke, amelyik egyáltalán nem tekinthető „ellenzéknek”, sokkal inkább egy magát alig visszafogó polgárháborús ellenségnek. A trumpstereket a választási győzelem után konkrétan kirúgják bizonyos balos cégektől, ha kiderül róluk, hogy kire szavaztak. A trump-aktivistákat még most is megverik az utcán. Az egyetemisták egy nap „gyásszünetet” kaptak a …

Tavaly Ron Paul szenátor és a Tea Party bemutatásával kezdtük hosszú Amerika-sorozatunkat, ma pedig, az elnökválasztás sokadik másnapján eljutunk a Nagy Fináléhoz. Jól esik konstatálni azt, hogy a képet, amit Amerikáról festettünk, többé-kevésbé vissza is tükrözte a valóság. Hillary Clinton épp úgy érezheti magát, mint Orbán Viktor 2002-ben. A jövő ugyan elkezdődött, az előrejelzések neki mutattak jó széljárást, az ún. …

Nem vagyok kimondott demokrata típus. Az emberiségbe vetett pesszimizmusom mélyebb, őszintébb annál, hogy demokrata lehessek, ez egzisztenciális kérdés, létezés-attitűd. Az erkölcsi radikalizmusban hiszek, ami (szerencsére) nem a tömegek sajátja. Így alapvetően megvetem a kapitalistákat, a brókereket, a kisstílű protestáns salesmaneket, a nacionalizmusok nagy embereit (az áldozataikat is), a 19. század anakronisztikus hős-archetípusát, a magányos hódítót, a „nagy lelkeket”, de a …