Blogok

A Nagy Ráébredések Korát éljük, mert hirtelen mindenki összeszarta magát a Jobbik első egyéni mandátumától. Pedig különösebb félnivalója senkinek nem lehet. A radikális pártok ugyanazokat a köröket futják, mióta polgárjogot nyert az a különös elképzelés, hogy a retardáltaknak is joguk van ott csücsülni a nemzeti törvényhozásokban: indítanak a revansizmussal (mostantól az elmebetegeké a világ, le az ancien régime-el); aztán felismerik, a …

"A hírműsor tájékoztatása szerint először azt kérdezték tőle, ő mondja-e a híreket, majd rárontottak és ütötték, közben azt ordították neki: „most hazudj!" - számolt be ma a vs.hu az M1 csatornáján elhangzottakra hivatkozva.

Szegény Vona Gábor, hiába akarja most defenesztrálni pártjából a büdöslábú nácikat, csak mert kétszáz szavazattal becsúszott egy győzelem Tapolcán, nem lesz ő ezután sem a kákáajrópai Adenauer, csak egy középszerű politikai kalandor.

Ebből a hármas versenyből, ebből a sajátos hungarómexikói felállásból, ahol mindenki fegyvert tart a másikra, tegnap a Jobbik került ki győztesen. Ha a semmilyen más magyarázó változón nem akadna meg még a felületes szemlélő szeme, akkor valóban bukott a centrális erőtér. Pusztán csak korábbi időköziket is figyelembe véve ma Magyarországon három, körülbelül egyforma erőt képviselő politikai formáció küzd egymással, és gyakorlatilag csak a jószerencse, valamint a politikai napirend (botránykrónika, tematizálás, stb.) dönt majd arról, hogy 2018-ban melyik csapat adja a kormánytöbbséget.