1989 óta isten tudja hány baloldali és liberális politikus reménységet felejtettünk már el. Az ideologikus csökönyösséggel „demokráciáknak” nevezett országokban nincs olyan politikus, aki folyamatosan meghatározó szerepben töltötte volna az elmúlt 28 évet. Valahol megértem a (most már) balliberális politikai és értelmiségi „elit” eszeveszett dühét, mert szörnyű érzés lehet nekik, hogy rabolt országukat végül is egyetlen ember miatt veszítették el. A …
Több »Blogok
Szegény gyilkosok
„A fantaszta maga előtt tagadja el az igazságot, a hazug csak mások előtt.” Nietzsche Már jó régen tudjuk, hogy a távoli Szíriában jócskán harcolnak Európából érkezettek is. Őket a liberális elmebaj „franciának”, „svédnek”, vagy „németnek” nevezi, sőt „belgának”, utóbbi ugyebár önmagában ellentmondásos, mivel ilyen nemzet nincs. Bár, ha meggondolom, lehet ők az igazi belgák, mint Kohn az ismert viccben. Természetesen …
Több »Tűrt, tiltott, támogatott – avagy éljen a szólásszabadság haladó értelmezése!
Gyűlöletbeszéd. Régen hallottuk ezt a szót, pedig néhány éve még ezzel ébredt és ezzel tért nyugovóra a haladó elit. Telematricázták vele a metrót, naposcsibe helyett Hegedűs Zsuzsa ezzel házalt, és ha valaki mégis bűnbe esett, akkor a buzilobbista korszakát élő Kerényi verte el egy esernyővel. Aztán valami történt. [rule style=”rule-dotted” ] A világ utána sokáig a szerencsétlen sorsú Abdullal meg a playstationözni …
Több »Gyűlöletbeszéd
Kevesen vannak, akik manapság meg tudják különböztetni a káromkodást, az átkozódást és a szitkozódást. Pedig valamikor a régi időkben ezek közül kettőnek önálló büntetési tétele volt. Meglepő módon egészen más logika szerint. Míg szitkozódni nem illett ugyan, de lehetett, addig az átkozódásról úgy gondolták, legalábbis kísérlet arra, hogy rontást küldjön az átkozódó az elátkozottra, azaz varázslat, ördöngösség, boszorkányság. A káromlás …
Több »