Mikor egy politikus tetteit szemléljük, akkor nehéz elvonatkoztatni attól a (vélt, vagy valós) személytől, aki cselekszik. Érthető, hisz a képviseleti demokrácia azon a bizalmon (is) áll, vagy bukik, amely nemcsak a prédikációnak, hanem a papnak is szól. Tehát nem mindegy, hogy egy politikus milyen, mint „ember”. (Ha egyáltalán a politikus levezethető ebből a fogalomból…) Hogy van-e saját, erőteljes karaktere, vagy …

Érdekes, színes ember a mi Gyuriferink! Mindig szolgáltat témát. Miniszterelnökként táncol, ellenzékben gitározok, dj-ként megmozgatja a hátfájásos kisnyugdíjasokat, valóságshow szereplőként vigyorog, vagy éppen főzőcskézik; politikusként pedig gyűlölködik, Viktorunk álmairól érdeklődik, demokráciát követel ott, ahol éppen van; kvótanépszavazás után győzelmi dáridót rendez; de ami még lényegesebb, hogy olyan világot vizionál, aminek voltaképp semmi köze sincs a valósághoz. És valahogy mindig az …

Tíz éve tudtuk meg, hogy Gyuriferiék elkúrták. Hogy nyilvánvalóan semmit sem csináltak négy évig, hogy egyáltalán nem kormányoztak, miközben végighazudták az utolsó másfél-két évét. Hogy hazudtak „reggel, éjjel, meg este!”. De azt is, hogy a szocik szerint miről szól és miről nem szól ez a kurva ország… Érdemes-e ezzel még foglalkozni? Van-e értelme felhánytorgatni a múltat, sírjukból kizavarni a politikai …

Mikor Bakács Tibor Settenkedő Lopakodó megdurrantott egy téliszalámit a teszkóból, vagy mikor Gyurcsány szakdogáját pont ellopták a könyvtárból – minő balszerencse, éppen meg akarta mutatni a médiákoknak -, azt gondoltuk, a tolvajlás minden műfaját sikerült már prezentálni ebben az országban. Tévedtünk! Megjelent a pártok közötti politikai ötlet- és stratégialopás. Ez az igazi politikusbűnözés, a kvótareferendumhoz való viszony kialakítása során mindenki mindenkitől lenyúlt már …