A kisemberek feje

 

 

  

Olyan vezetőkre van szükség, akik nem lépnek a kisemberek fejére. Hosszú évek kemény munkája kellett ahhoz, hogy Botka László, Szeged MSZP-s polgármestere kitörjön abból a belső emigrációból, amibe elvtársai kényszerítették éveken keresztül és ilyen mondatokat búgjon a nagyvilágba. Nem csoda, hiszen Botka egészen más hangon szólalt meg a szocik február végi évindítóján, mint arra Szanyi kapitány vagy a korábban a bíróságot rendszeresen látogató Molnár Gyula képes lenne.

Botka kvázi miniszterelnök-jelölti beszédet mondott, több csavaros metaforával és néhány konkrét ígérettel. Nem sok veszítenivalója van a szocialistáknak, ezért érthető, hogy magasra tették a lécet a törpepártok Nagy Helyosztó Bulijában és olyanokat mondattak be Botkával, ami azért távol áll az establishment-barát szocik profiljától. Ilyen például a feltétel nélküli családi alapjövedelem, ami mindeddig a Párbeszéd témája volt, de most Botka is a zászlajára tűzte. Kérdés persze, miként emésztik meg éppen azok a bérből és fizetésből élők tömegei a szolidaritás eszméjének ezt a vadhajtását, akiknek a szavazataira a szocik apellálnak a “mélyszegénységben élők” mellett. Valószínűleg a bérből és fizetésből élők politikailag még mindig jóval aktívabbak a periférián élőknél, szóval néhány alaposabb felmérést követően biztosan letesznek az alapjövedelem ötletéről az egykori Köztársaság tériek, mint ahogyan azt várni lehet.

Aztán Botka “aktív, beavatkozó államról” beszél, amelyik újraszövi a szétszaggatott szociális hálót, szóval úgy hangzik, mint egy csillogó szemű szocialista, de a nyugati fajtából.

Egyenlőtlenség, kettészakadás és a baloldal árulása

“A kettészakadt Magyarországnak nincs jövője Európában” – mondja a szegedi Sanders. A kettészakadást azonban nem politikai, hanem vagyoni értelemben érti. Megközelítésében a kivételezettek szűk rétege és a 41% mélyszegény él ezen a 93 ezer négyzetkilométeren, fél millióan már elmentek külföldre, a maradék szerencsétlen pedig menthetetlenül csúszik lefelé a lejtőn.

A szegényekről a kormány nem vesz tudomást, de az ősbűnt mégsem egyedül a Fidesz követte el, a baloldali kormányok sem tettek semmit a szegénység ellen. Botka keményen fogalmaz, néhány jelenlévő egykori kormánytag vércukra fel is megy az olyan mondatokra, mint például arra, hogy a korábbi baloldali kormányok a Fidesz-rezsimhez hasonlóan adósok maradtak a mérhetetlen vagyoni különbségek felszámolásában, sőt, még kísérletet sem tettek rá.

Sőt, a populizmus okai között is a baloldal impotenciáját jelöli meg, amikor azt mondja, hogy a populisták előtt világszerte az nyitotta meg a világszerte az utat, hogy a baloldal elhitte, a modernizációnak nem lesznek vesztesei, csak nyertesei. Bár a populistákat szinte a fasiszták szinonimájaként használja Botka, de azért maga is igencsak populáris témákat feszeget: Árpád híd hosszúságú várólisták az egészségügyben, alattvalók képzése az oktatásban, villanypásztorok közé terelt közmunkások a földeken.

Putyin legvidámabb barakkja

Már éppen azt gondolnánk, hogy Thomas Piketty vagy legalábbis TGM írta Botka beszédét, amikor olyan szavakat hallunk hirtelen, mint “tehetség”, meg “dolgozni akarás”. Botka áttér Európa megerősítésére is, ahol tovább kell erősíteni a választott tisztségviselők jogköreit, mondjuk az nem derül ki, hogy miért. A menekültek miatt? Vagy a szociális hálót az Európai Parlamentnek kellene újraszőnie? Lehet, hogy Szanyi kevés inputot adott a beszédhez, azért vérszegény ez a rész.

Amúgy szembetűnő volt Botka beszédében − azonkívül, hogy remek érzékkel olvasta fel az előtte heverő szöveget, ami már így is generációjának egyik legtehetségesebb szocialistájává emeli őt −, hogy a gazdagok és szegények közötti szakadék, olló, árok, különbség, ésatöbbi növekedésének hangsúlyozása mellett volt energiája a szocialista think-tanknek (amennyiben ez nem önellentmondás) a nemzeti húrokat is pengetni. Nem elégedtek meg azokkal a “fiatalos” mondatokkal, miszerint “a budai Várba felmenekített Halálcsillagon” nem olyan fontos az emberek véleménye, vagy hogy a Parlamenttől néhányan csak a Rózsadombig látnak el, hanem továbbmentek és olyan szavakat használtak, mint a “hazafi”, vagy a “magyarság felemelkedése”.

Öröm, hogy a szocialista idioszinkrázián túl is tud már hajózni a politikus, ha maszopos.

Aztán halljuk azt is, hogy aki Putyinnal barátkozik, az függőségre cseréli a szabadságot, atomerőműre a szabadságot, amiért negyven évig szenvedtünk. Az MSZP atomlobbistáinak vércukra is felmegy ekkor.

Botka hozzáteszi: Magyarország helye Nyugaton van, nem akarunk Putyin legvidámabb barakkja lenni. Amúgy meg a demokratákra ereszkedő depresszióról is beszél egy kicsit, hogy nem szabad feladni, meg ilyesmi.

Ami benne volt a beszédben és ami kimaradt

1. Bár a média orrba-szájba tolja most a Momentum sikerét, Botka a beszédében egyetlen apró utalást tett csak az olimpiára. Hosszabban Botka felszopó embere, Molnár Gyula köszönte meg a budapesti szociknak, hogy aktivizálták magukat (biztos Szanyi kapitányra gondolt, aki bármelyik aluljáróban feltűnik, ahol aláírást gyűjtenek).
2. Botka világossá tette, hogy a Jobbikkal nem fekszik össze, mert “a szekrényben ott lóg a gárdamellény.” Beszélt a cukikampányról, a nyolcvan kiló cukormázról, amivel leöntötte magát Vona, meg arról, hogy ez a cukormáz leolvad, ha a tűz közelébe ér a Jobbik (érzékletes leírás, a Jobbikkal kokettáló szoci gondolatbűnözők vércukra is felmegy).
3. Meglepően sok szó esett a fociról is, persze a kongó stadionok vonatkozásában. Igaz, egyszer azt is említette Botka, hogy a Videoton egyik futballistája 8 milliót keres. És ugye tudjuk, ki szurkol a Videotonnak! És ne felejtsük el, Szeged csapata, a SZEOL csak az NB II alsóházában tanyázik, ami szopó (ezt sem említette).
4. Volt Gyurcsányozás is! De a világ pénzéért sem ejtette volna ki a böszme nevét Botka, csak azt mondta, aki hazudik a saját választóinak, annak el kell hagynia a politikát. Ettől biztos Feri is megijedt.
5. Extraadó vár a burzsujokra. Bár az utóbbi kifejezést nem használta Botka, de egészen világos volt, hogy a “tekintetes urakon” kit ért. Nem éri meg hát most dörgölőzni a hatalomhoz, mert jön a szoci faszkorbács (az utóbbi szót sem használta).

Botka László, az MSZP legmagasabb embereként egyben jelenleg a leghitelesebb is.

Valószínűleg a kisemberek fejére valóban nem lépne rá Botka, inkább beléjük mászna. Karakán figurának tűnik, aki stabilan 10 százalékig is elviheti az MSZP-t. Ha felsorakozik az MSZP mögé a Párbeszéd, az Együtt, akár 11 százalékot is elérhet. A DK nyilván nem jön szóba, az LMP öntököndöfést követne el, ha vörössé válna, a Momentum szándékairól meg mit se tudunk. Botkával méltányos vereséget szenvedhet majd az MSZP, de tisztességeset. Bár Botkát sokan a Megváltóként várták eddig a baloldalon, azért ehhez több kell majd. A baloldal megújítása vele megkezdődhet, de ezt a folyamatot nem lehet a bajusztalan Molnár Gyulával, a nehézkesen tapsikoló Hiller Istvánnal és a többi dinoszaurusszal sikerre vinni.

“Hajrá Magyarország! Hajrá Európa! Hajrá demokraták!” – köszön el Botka László, és tisztességesen megtapsolják a jelenlévők, bár egy Sas-kabaré felvételén nagyobb szokott lenni a lelkesedés.