Szerelem teljes hangerővel

110
 

 

 

„Szerelem, szerelem,
Átkozott gyötrelem,”

Népdal

Történt, hogy egy műsorban Bencsik András újságíró rosszalló megjegyzést tett Szabó Tímea államnő küllemére. Ez az önmagában meglehetősen jelentéktelen esemény arra késztette a decibelek koronázatlan királyát Puzsér Róbertet, hogy publicisztikában valljon szerelmet Tímeának.

Minden férfiember egyik legnehezebb feladata az életben a szerelmi vallomás. (Kivéve természetesen a házasságszédelgőket, nekik kapásból megy. Hiába, a rutin ugye…) Viszonylag ritkán esik meg, hogy szükségét érezzük az imádott nő tudomására hozni: végzetesen és visszavonhatatlanul beleszerettünk, ezért igencsak felelősségteljesen kell eljárnunk.

Sokféle stratégia lehetséges a nagy vallomás előadására. Vannak akik romantikus körülményeket próbálnak teremteni, holdfény, vízcsobogás, gyertyafényes vacsora; ezek például gyakoriak. Sajnos tapasztalatból mondhatom, hogy ilyen esetekben nem szoktunk számolni a szúnyogok és egyéb rovarok tolakodó jelenlétével, és a regényes esemény csapkodásba és káromkodásba torkollik, mikor a harmadik rovart köpjük ki a poharunkból. Nem javaslom. 

Aztán vannak olyanok is, akik a spontaneitás hívei, és váratlan helyzetekben éreznek késztetést, vagy akkor szedik össze a bátorságukat, hogy megtegyék e könnyen végzetessé váló lépést. Ez akkor okoz fennakadást, ha szerelmünk tárgya éppen mással van elfoglalva. Például cipővásárlás közben sohase vallj szerelemet! A maximum amit elérhetsz egy közömbös „Tényleg?” – majd utána – „Látod azt a kéket, a pántokkal?” Ez bizony erősen lohasztja a lelkesedést, és bizonyos árnyékot vet a kapcsolat jövőjére. Boldogult úrfikoromban – valamikor a variszkuszban – a legtöbb ilyen esemény a kitűnő Rolling Stones együttes „Angie” című számára, az ún. „lassúzás” közben történt. Ha több ilyen számot írtak volna, ma bizonyára sokkal többen lennénk. De nem sorolom tovább a lehetséges módozatokat, hiszen számtalan van belőlük. Ám most egy teljesen újat találtam, olyat, amely lenyűgözött engem.

Történt, hogy egy műsorban Bencsik András újságíró rosszalló megjegyzést tett Szabó Tímea államnő – nem mellesleg Kabul szépe és Kandahár háremeinek rózsaszála – küllemére, mondván: „amilyen ronda, olyan gonosz”. Gondoltam, hogy ehhez Bencsiknek minden további nélkül joga van, hiszen a női szépség megítélése erősen egyéni, és ha Bencsik például a magas szőke nőket kedveli akkor nyilván nem tetszik neki Szabó honanya. Feltehetően nem is udvarolna neki, nemhogy szerelemet nem vallana. Ez az önmagában meglehetősen jelentéktelen esemény arra késztette a decibelek koronázatlan királyát Puzsér Róbertet, hogy publicisztikában valljon szerelmet Tímeának, ami a szerelmi vallomások végtelen történetében teljesen újszerű megoldás. 

Zárójel. Nem szeretem Puzsért. Senkit sem szeretek, aki egy vitában az érveket hangerővel pótolja. Akik nagyra tartják, azok nem veszik észre, hogy ő egy tipikus médiakreatúra, aki a látszólag spontán megnyilvánulásait, meglepő véleményeit gondosan, patikamérlegen tervezi meg, ezzel érve el, hogy folyamatosan foglalkozzanak vele, ami fontos számára, hiszen ebből él. Ahhoz, hogy folyamatosan a felszínen tudjon maradni az kell, hogy a mondandójának ne legyen súlya, ami a mélybe húzná. Így aztán érvek helyett jól megkomponált, ám hamis magánszámokat használ, jól hangzó közhelyekkel. Zárójel bezárva.

Eszem ágában sincs vitát kezdeményezni Puzsérral Szabó Tímea vonzerejével kapcsolatban. Szerinte „Szabó Tímea negyvennégy évesen úgy néz ki, mintha harmincnégy lenne…”, ami bizonyára bók, bár nem zárja ki azt az értelmezést, hogy a honanya negyvennégy évesen úgy néz ki mint egy ronda harmincnégy éves. Félve jegyezném csak meg, hogy a női vonzerő – többek állítása szerint – nem kizárólag a testi adottságon múlik, hanem a külcsín és a belbecs oly kívánatos összhangján. Márpedig aki egy hétköznapi parlamenti ülésen olyan hisztigörcsöt képes produkálni, mint Kandahár háremeinek rózsája, annál gyanakodnunk kell, hogy otthon a vasárnapi ebéd sem zajlik nyugodt, békés hangulatban. A hálószobáról már nem is beszélve. 

Róbert, a hősszerelmes azonban még ennél is tovább megy. „… aki szerint ronda, az az esztétikai és szexuális szépséget nyilvánvalóan nem az emberben, hanem mondjuk a kecskében vagy a szamárban találja meg.” Ezzel nem túl rejtett utalást tesz Bencsik, mi több, az egész Fidesz szexuális irányultságára. Egy komplett pártot kecskebaszónak nevezni, pusztán azért, mert egyiküknek nem tetszik Tímea államnő, nem kis merészség, még decibel úrtól sem. Nem is beszélve arról, hogy az egész úgy tűnik, mintha Róbert szerint Szabó Tímea szexuális vonzerejének közvetlenül a kecskék és szamarak lennének a kihívói. Ami – lássuk be – nem túl hízelgő és súlyos kihívás elé állítja a férfi társadalmat: Tímea vagy a kecskék. Nehéz választás ez. 

„Szabó Tímeát rondának látni nem csekély szexuális zavart jelez…” folytatja a nem éppen halk szavú trubadúr, azt állítva ezzel, hogy akinek Tímea nem tetszik, az automatikusan aberrált. E súlyos állítás kapcsolatok tömkelegét teszi próbára, hiszen akinek nem tetszik a nevezett hölgy, annak azonnal orvoshoz kell fordulnia Robi szerint. Esetleg élete meglévő párjával – ha az nem Tímea – párkapcsolati terápiára kellene járnia, melynek során – megelőzendő a szexuális devianciákat – a hölgyeknek megtanítanák, hogy pontosan úgy tudjanak üvöltözni, hisztizni és hazudozni, mint a honanya, mert ekkor párjuk nem fanyalodna a kecskékre és szamarakra. A terápia helyszínének javaslom az állatkertet, mert ott szép számmal vannak kecskék és szamarak az összehasonlítás kedvéért. 

És ha keresgélünk egy kicsit, magát Puzsért is megtaláljuk valahol.