Geszti, a Szadesz Ron Werbere


Elnézve az ARCóriásplakát-kiállítástvalóban elkezdődött a kampány. Geszti Péter akár be is léphetne valamelyik ellenzéki pártba. De minimum PR-osnak, marketingesnek alkalmazhatnák. (Lehet, hogy miközben e sorok íródnak, már meg is történt.) Az összefogni képtelen baloldalnak úgyis csupán egyetlen közös nevezője van: az Orbán- és fideszgyűlölet. Mást nem is igen tudnak mondani. Program nuku, vezető nincs. És ahogy nemrég kiderült: most már közös lista sem lesz. (Sírni azért nem fogunk!) Csak a gúnyolódás, a fikázás megy. Ebben pedig MC Gesztenye nagyon ott van a szeren!
A Geszti által életre hívott és máig irányított ARC óriásplakát-kiállítás szépen illeszkedik az ellenzék végletekig lebutított politikai kommunikációjába. Fűszerezve némi magyarellenességgel. Mert az olyan „laza”. Olyan liberális. Ráadásul Geszti egykor már kokettált a megszűnőben lévő, de halálában is ártó szadesszal. (akik 415 millió forintos tartozást hagytak maguk után, amit az adófizetők pénzéből akarnak majd rendezni.) 2002-ben Geszti volt az SZDSZ kampányának „ötletembere”. Jó pénzért szidta az első Orbán-kormányt. Mondhatni ő volt a „Szadesz Ron Werbere”. Aztán 2006-ban még a pletykalapok is tele voltak avval, hogy Geszti fontolóra vette a választásokon való elindulást. Majd ezt mégsem tette meg. (szerencsénkre!) Inkább elment énekelni. (szerencsétlenségünkre!) De a választási kampányba azért segített egy kicsit az SZDSZ-nek. Ne felejtsük el: ez akkor történt, amikor a Szadesz hathatós segítségével tombolt és rombolt a gyurcsányizmus.
A 13. ARC óriásplakát-kiállítást végigjárva jól tapintható a jövő tavaszi kampányra való készülődés. A győztes, köztérre végül kikerült „művészeti alkotások” szinte kivétel nélkül politizálnak. Ez önmagában még nem is lenne olyan nagy baj. A mondanivaló viszont igencsak egyoldalú. Minden magyar létében való gyalázása, aki ennek az országnak a megmentését nem az ún. baloldaltól várja. A fő téma persze a nemzeti trafik, de mondjuk ez érthető…
Mivel Geszti csapata közismerten és bevallottan liberális, így nincs min csodálkozni. Jövőre választások lesznek – így még inkább érthető a politikai alapvetés. (A Népszava online nagy boldogan igyekezett is elsőként kirakni a politikai tartalmú képeket.) Szólásszabadság és demokrácia van, így elviekben nem is kellene fennakadni ezen a történeten. Gesztiék viszont átléptek egy határt. Ugyanis nemcsak a kormányon, hanem a nemzeti jelképeken, a magyarság hagyományain és általában a magyarokon gúnyolódnak. Ez pedig elfogadhatatlan. Még akkor is, ha igazából megszokhattuk már ezt a liberálisoktól.
D. Tóth Kriszta írt bevezetőt a kiállítás pályázatához. Most, hogy már nem köztévés, újra van véleménye a világról… Vajon kik azok az “agresszív kismagyarok”?
A tavalyi kiállítás fő motívuma a „-…jó kedvel, bőséggel…” sorok gúnyos szituációkba való újraértelmezése volt. A nemzeti himnusz alázása más országokban ugyanolyan bűncselekmény, mint a rasszizmus, vagy az antiszemita közbeszéd. Az idein a „nemzeti” szó fikázása a fő csapásirány. Kigúnyolják a nemzeti színeket, a zászlót, az összetartozást, a határon túli magyarokat és a történelmi jelképeket. De alázó plakát készült például a magyar rendőrség tisztavatásáról is. Mert ezeknek semmi sem szent!
Szégyen, de a magyarellenes kiállítás az Ötvenhatosok terén látható (évek óta…) A Hősök tere és a Rákosi által leromboltatott Regnum Marianum Templom emlékműve között.
Miért nem fér bele a szólás- és a művészi szabadságba a magyarellenesség? A válasz pofonegyszerű. Tegyük fel, hogy a következő hónapban jön egy reklámcég, pályázatot hirdet, majd köztérre teszi az elkészült alkotásokat. A téma a feketék kigúnyolása. A plakátok között pedig huhogó, fán csimpaszkodó színesbőrű embereket láthatunk. Vagy meghirdetünk egy pályázatot, amin esetleg az angol embereket, az angol királyi jelképeket fikázzuk és alázzuk halálra. Elfogadható lenne mindez? Nyilván nem! Mert átlépné a szólás- és művészi szabadság határait. Közösségeket és embereket sértene meg méltóságukban oly módon, ami elfogadhatatlan.
Úgy látszik, hogy a liberális Geszti szerint a magyar nem tartozik a védenedő kategóriába. A magyart lehet gyalázni és alázni. A magyarság történelmét, hagyományait és értékeit szerintük be lehet sározni. Ezt nevezik kettős mércének!
A celebként is jól kereső MC Gesztenye szépen jelképezi a hazai liberális értelmiséget. Rugdossa hazáját, kigúnyol mindent, ami magyar. A másságot a végletekig védi, hangosan kiabál a kirekesztés ellen,
miközben a saját népét utálja. Voltaképp kirekeszti a magyart.
Honnan ez a zsigeri gyűlölet? Miért e magyarellenesség? Kinek jó mindez?

  Piréz Róbert

"A bloggolás a háború folytatása más eszközökkel" Robert von Pirezewitz

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük