Tutiblog Tutiblog – PestiSrácok.hu
A politika, minden ellenkező híreszteléssel szemben, nem egy bonyolált dolog. Kettő kérdésre kell összesen megfelelni többé-kevésbé hihetően, egész mondatokban, helyes központozással. Kik vagyunk, és mit akarunk. Definiálni a politikai közösséget, akinek a nevében fellépünk, és annak céljait megfogalmazni. A „Mink vagyunk azok, akik nem szeressük az Orbánviktort!” és a „Mink vagyunk azok, akik azt szeretnék, hogy ne legyen Orbánviktor!” a South Parkban alap redneck poén, egyébként meg kettőből pont nulla.
Hosszas küszködés után erre a legkisebb közös nevezőre semmitortára sikerült felhelyezni a Falusferit marcipán formátumban, de ő szépen lenyalogatta magát róla, egészen Bajuszlajos alá a közvélemény-kutatásokban. Ami azért – tekintettel Lajos feledhetetlen múltbeli érdemeire – elég erős teljesítmény, hogy aztán a végén kisasszézzon az „én vagyok az egyetlen, akit három párt támogat” –összefogásából, ezzel lehetőséget teremtve arra, hogy az eleve igen széles összefogás még szélesebb lehessen. A kis- és mikropártok mellett nemlétezőpártoknak is helyet adva benne. Egyúttal példát is mutatott minden jelöltnek, mert ha mindenki visszalép Bokros javára, akkor Bokros nyer. Be kell látnunk, ez tényleg így van…
Falus jelölése eleve értelmezhetetlen volt, hisz a megnyerhetőnek tekintett 6-10 kerületben pusztán azon múlik a polgármesteri szék, hogy a főpolgármester-jelölt mennyire erős személyiség, mennyire népszerű, és hány kis százalékocskát tud hozzárakosgatni az elkötelezettek mellé a bizonytalanokból. Falus pedig minden, csak komolyan vehető, erős jelölt nem. A Tarlóspisti legyőzése sosem volt komolyan vehető opció, viszont a kerületek számában simán kiharcolható lett volna egy döntetlen vagy ahhoz közeli eredmény, ha lett volna akár egy ember is a három pici baller pártból, aki képes alapvető kognitív műveletekre.
A vs.hu pár hetes összefoglalójaszerint Falust elkönyvelték hülyének a választók, és ez egyébként teljesen helytálló megállapítás. Mert tényleg hülye. De legalább hozott némi színt, az amúgy másodvonalas politikusok versengéséről szóló önkormányzati kampányba, ahogy teljesen bárgyú tekintettel, hihetetlen magabiztosan beszélt tökéletes ostobaságokat. Meg mindenkit felszólított valamire. (Minket nem, pedig megkérdeztük volna, hogy mégis ki a fasz vagy te, hogy felszólítgatsz?) De akkor mit lehet arról a csapatról mondani, akik képesek voltak a felejtés homályából elővenni ezt a „régi ballib nomenklatúrából itt ragadt nagypapit”, hogy Rajcsányi fogalmazotta mandarinon. Tökelütött idióták gyülekezete egy korrekt leírásnak tűnik.
Falus el, jön helyette a közgazdaságtudomány homeopátiás csodadoktora, az örökös megmentő, aki szerint mindenre megoldás egy jó kis megszorítás, persze megfelelő arányban adagolva, hígítva. Egyedülállóan zseniális meglátása szerint, az elszegényedést elszegényítéssel kell gyógyítani. Emellett még kitalálta magáról konzervatív gazdaságpolitikus, ami – el kell ismerni – a politikai brand-építés csúcsteljesítménye, ugyanis a konzervatívokról mindent el lehet mondani, de hogy lenne valami egységes gazdaságpolitikájuk, azt nem.
Van két hetük a baloldali kreatívoknak, hogy felépítsék Bokrolajost, mint a demokrata ellenállás új vezéralakját. Az ő személyét és múltját, az ő állítólagos „antibaloldaliságát” és szélsőséges kapitalizmusát kell összekötni a szociálisan érzékenykedő, pénzeket osztogatni kívánó helyi jelöltekkel. Az ingyenes bölcsődéket fejleszteni akaró kispesti jelölt a tandíjmágussal fogja bódítani a nyugdíjasokat. Ravasz egy terv…
Hogy visszakanyarodjunk a bevezetőben feldobott két kérdésre. Kik vagyunk mi? Szociálisan érzékeny baloldali demokraták, akik támogatnak egy szélsőliberális gazdaságpolitikust.És mit akarunk? Nem nagyon csúnyán kikapni.
