Buddhisták-muszlimok, félidőben sok-kevés


„A mianmari katonák csecsemőket öltek és élve temettek el embereket”, ezzel a visszafogott címmel szemlézi az Index az amerikai külügyminisztérium jelentését. Nem szándékozom elviccelni a mianmari helyzetet, különösen azért nem, mert tényleg semmit nem tudok róla. Miután hála istennek lőtávolon kívül is vagyunk tőle, nem is akarok semmit tudni róla. Persze ez csak akkor igaz, ha nem fogadják meg egy német zöld képviselő javaslatát, és a mianmari polgárháború menekültjeit nem akarják a kvóták terhére Európába telepíteni. Mert akkor rögtön megtekinthetjük mondjuk azt, amint a béke vallásának képviselői helyi buddhistákat hajkurásznak a Körúton.

Az Index szemléje és talán az amerikai külügy jelentése viszont rettentően vicces. Vegyük a következő mondatot a cikkből: „A nyugat-mianmari Arakán államból 2017 augusztus vége óta a rohingja muszlim kisebbség csaknem 700 ezer tagja menekült Bangladesbe az után, hogy a mianmari hadsereg – megnevezése szerint – tisztogató akcióba kezdett rohingja felkelők mianmari biztonsági állások elleni összehangolt támadását követően.”

Elmagyarázom hogyan kell ezt érteni. Valami miatt a mianmari hadsereg, talán a saját szórakoztatására, biztonsági állásokat tart fenn az ország belsejében. Valami miatt pont a muszlim kisebbség által lakott vidék és az ország többi része között. Valami miatt a mianmari hadsereg nem érzett kedvet arra, hogy pacifikálja Arakán tartományt. Aztán a rohingja felkelők, megelőzendő, hogy a mianmari hadsereg kedve megjöjjön az országrész teljes megszállásához, „összehangolt támadást indítottak a mianmari biztonsági állások ellen. Az amerikaiak szerint is. Ettől aztán a mianmari hadseregnek valahogy megjött a kedve a tisztogatáshoz.

Valami miatt a mianmari hadsereg arra a következtetésre jutott, hogy ha a felkelőket támogató, a felkelőkkel azonos vallású és velük általában rokoni kapcsolatban álló polgári lakosságot kikergeti az országából, akkor kevesebb mianmari biztonsági állásra lesz szükség, és kevesebb mianmari katonát és polgári lakost fognak összehangoltan lemészárolni a felkelők. Katonai szaknyelven ezt nevezik az ellenség utánpótlástól való megfosztásának, továbbá ha sikerül ezt megvalósítani kellő mértékben, akkor még győzelemnek is lehet hívni.

Valami miatt a mianmari hadsereg azt vette a fejébe, hogy ha győznének, az nekik jó lenne.

Nyilván a rohingja felkelők nem azért harcolnak, hogy győzzenek, hanem a szabadságért és a békéért. Fel sem merült bennük, hogy amikor elkergették a buddhista lakosságot a tartományukból, akkor ők a győzelemért, egy kizárólag muszlimok lakta politikai egység kialakításáért harcolnak. Csak a szabadság és a béke járt a fejükben. Ja és a vallásszabadság! Annak sincs semmi köze semmihez, hogy egy szomszédos muszlim ország, Banglades fogadta be a menekülteket. Bangladesnek bizonyosan semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy Buddhista szomszédját a rohamosan növekvő rohingja muszlim népesség és az azokkal vívott polgárháború meggyengítse.

Megjegyzendő még, hogy a mianmari diktatúra egészen különlegesen brutális rendszer volt és nem egyszerű kiigazodni azon, hogy az utána állítólag létrejövő polgári berendezkedés végül is micsoda és abban ki kicsoda. Biztos egy nyugati típusú demokrácia, mert másfélét nem is tudnak Amerikában elképzelni.

De azon, az Index cikke szerint, érdemes elgondolkozni, hogy ez most népirtás és emberiesség elleni bűncselekmény-e? Ha az ENSZ annak nevezi, akkor biztos az. Miután az ENSZ-ben a muszlim lobbi már az egyik legerősebb ez nem is csoda. Azt senki nem óhajtja persze megemlíteni, hogy a mianmari biztonsági állások elleni összehangolt támadás, a számtalan polgári lakosságot érő muszlim támadáshoz hasonlóan szintén valami ilyesmi. Az amerikaiak, igen erkölcsös módon, ahogy ők már csak szokták, nem nevezik népirtásnak a folyamatot, mert biztos van valami politikai vagy gazdasági érdekük az országban, de majdnem 400 millió dollárnyi segélyt azért adtak a menekültek támogatására. Abból minden fillér a menekültekhez kerül, csak ebben lehetünk igazán biztosak.

A nyugati gondolkodás egyre reménytelenebb csapdája, hogy hite szerint valakinek igaza kell hogy legyen egy konfliktusban.

Pedig nem. Azok ott etnikai és vallási okból irtják egymást. Azok is, azokat is, akik maguktól nem csinálnának ilyet, de ez nem olyan játék, amiből ki lehet szállni. Egyiknek sincs igaz és mindkettőnek van. És a győztes ki fogja irtani a vesztest, akármi lesz is.

Most a buddhisták állnak nyerésre, érdemes tehát megtámogatni a muszlimokat, hogy fogyjon a fegyver és a lőszer, lehessen fosztogatni a segélyeket és erőszakolgatni a védtelen menekülteket. Ez a legtöbb, amit ebből ki lehet hozni. Egy jó kis véres döntetlen. Van olyan, hogy nem a béke a dolgok normál állapota. A nagyszámú muszlim kisebbség jelenléte például garantálja, hogy nem lesz béke. Ismerős?


A szerző: Paranoid Android

Élek, ami egy droidtól szép. Remélek, ami optimizmusra vall, viszont idegen a karakteremtől. A jól kompenzált paranoia előny.

Ez is érdekelhet

Mit csináljunk, ha egy elmebeteggel hoz bennünket össze a sors?

  Természetesen ennek a felvetésnek semmiféle aktuálpolitikai vonatkozása nincs, talán csak az elmúlt néhány nap benyomásai …

3 hozzászólás

  1. Úgy kezdődött,hogy visszaütöttek.
    Valóban nem látunk bele,de amennyire HND írásaiból megtudhattam,Távol-Keletről több nem muszlim rabszolgát „szereztek” a muszlimok,mint Európából.
    Szóval érteni vélem,miért rugdalták szét a micsodájukat a derék iszlám „hittérítőknek”….

    • heroes_never_die

      Köszi szépen a hivatkozást 🙂 Tény, hogy két cikkben is foglalkoztam a myanmari eseményekkel, hivatkozva többek között Rick Heizmann, amerikai újságíró munkásságára is. Lovas István – Isten nyugosztalja! – részletesen beszámolt az Epochtimes cikke alapján a terület gazdasági fontosságáról, ami nyilvánvalóvá teszi egyes pénzügyi-politikai érdekcsoportok beavatkozását. Miután nem illik saját dolgozatot linkelni, csak egy részlet a PP-n megjelent 2. publicisztikából, „Újkori nép-gyártás” cimmel:

      „Kik ezek a rohingyák és mit akarnak? Az angol gyarmatosítás jóvoltából, 1891 óta szivárogtak be bengáli muszlim telepesek Burmába, három nagyobb hullámban, amely beszivárgás a későbbi műállam, Banglades (egykori Bengália, a világ legsűrűbben lakott országainak egyike) túlnépesedési hozadékaként egészen az 1990-es évekig folytatódott, illegálisan. Ez eleve ellentmond az általuk terjesztett legendának, miszerint a korábbi Arakan, most Rakhine (Rakhaing) tartomány mindig is az ő országuk lett volna. Először az 1960-as években nevezték magukat rohingyáknak a burmai kormány ellen lázadó muszlim telepesek (tehát rakhine-inek, Rakhinéből származónak) és a világsajtó csak az 1990-es évektől vette át ezt, a muszlim rebellisek által kreált meghatározást.” […]

      „Burma/Myanmar döntő többségében buddhista lakossága évtizedeken keresztül szenvedett a bengáli muszlim terror alatt, miközben látták és ismerték a környező dél-kelet ázsiai országok sorsát az iszlamizáció következtében. Egy ideje reagálnak, mert egy buddhista, a világ leghumánusabb, legszelídebb vallásának követője csak mint ultima ratio, azaz végszükség esetén alkalmaz erőszakot. Myanmar lakói reagálnak a természetüktől idegen, brutálisan magas népszaporulatra, felgyújtott falvaikra, megerőszakolt asszonyaikra, gyerekeikre, lefejezett, szétbaltázott fejű szerzeteseikre és – ismétlem – gyerekeikre.”

  2. A rohadt erőszakos buddhisták terrorizálják és üldüzik a békés muszlimokat. A pofám leszakad!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük