Ismerjük ezt a típust. Már a gimiben is találkoztunk vele. Ő az a fontoskodó, akit senki nem kért, senki nem hatalmazott fel egy ügy elintézésére. Ráadásul már bizonyította, hogy nem ért a kérdéshez, a múltkor sem tudta elintézni, egyébként is van az ügyintézésre kijelölt felelős. Ez azonban őt nem zavarja, fontoskodik, beleszól, bekavar, ha már használni nem tud, legalább árt.  …

Mivel Az égig érő vadkender írása és olvasása közben teljesen elirigyeltük Juhász Péter életét, és sovány malac vágtában megalapítottuk a JOGO Kart, azaz a Jobber Gonzóképző Intézetet, szóval a nagy elfoglaltságunkban csak most akadt a kezünkbe ez a kis múlt heti Seuso-kincs, a mi jó Zsebnérónk legújabb agymenése. Azt mondja Gy.F., hogy: „Hallom, nagyon sok találgatás van most a romagyilkosságok …

Jönnek-jönnek, menetelnek. Hóban, sárban, fagyban. Éhségmenetnek nevezik magukat, holott ez a hataloméhség menete. Bacher Iván írt a minap a miskolci kommunisták hírhedt könyörületlenségéről, és hát könyörület az most sincs bennük: a miskolci kompánia kitalálta a nagy gyalogtúrát és országos kampány- know-how lett belőle. Díszbaloldali milliomosok feszítenek drága sícuccokban a menetek élén, ropog a hó, kattognak a fényképezőgépek, készülnek a drámai képek, itt bizony akkora …

Megnéztem volna még korunk izaurájaként, rózsagyurijaként, vagy akár a forevörjáng vágópistaként (nem beszélve a szűnni nem tudó lelkesedéssel “kislány a zongoránált” éneklő Koós János feledhetetlen figurájáról), de a mi Gálvölgyinknek nincs többé kedve viccelődni. Ő most –  roppant eredeti! –  fasizmust, Horthy-rendszert vizionál, rémes világról beszél, s itt beláthatjuk: egy ilyen világban nincs helye a tréfálkozásnak. Egy-két pisikaki poén azért …