Európa kudarcáról


 

Az európai titkosszolgálatok leszerepeltek. A hangzatosan ismételgetett terrorellenes tevékenység keretein belül halvány lila gőzük sem volt arról mi fog történni Párizsban, majd a rendkívüli állapot bevezetése után sem sikerült meglelni a tettest. Belgiumban is leszerepeltek, ugyanis a nagy dérrel-dúrral bevezetett kardcsörtető szükségállapotos csinnadratta után kiderült, hogy a nagy Salah Abdeslam főterrorista, a szintén terrorista haverjaival, körülbelül méterekre bujkál korábbi otthonától. Brüsszelben.

[rule style=”rule-dotted” ]

Persze hihettünk volna abban, hogy lelépett Szíriába, de nem, ő inkább Molenbeekben ette a pizzát (mondjuk épp ezzel is bukott le).

Őszintén? Hol vannak ezek a Sakáltól? Ezek huszonéves, tanulatlan faszkupakok, nem kivédhetetlen mesterterveket gyártó, szovjetek által halálos fegyverré képzett ügynökök. Ne legyenek illúzióink, senkinek se tűnt fel máig, hogy gond van – illetve vélhetőleg de, csak francia barátaink folyton a győzelemről papoltak ezt elfedendő -, ám a brüsszeli terrorral nyilvánvaló lett, hogy valami nagyon nem működik jól titkosszolgálatéknál.

Ugyanis négy nappal nagy Salah elkapása után a többiek – vélhetően a haverjai – szétdurrantották fél Brüsszelt, röpködtek a reptéren a hullák, meg aztán a metrón is, sőt, az is kiderült, hogy még voltak bombák, további pályaudvarokon további veszélyes tárgyak.

Vagyis a belgákról nyugodtan mondhatjuk, hogy balgák, legalábbis a titkosszolgálatuk egész kőkeményen leszerepelt a franciákkal együtt. Főleg úgy, hogy a nagy Salah Abdeslam összesen 27 éves, node a társai sem sokkal vénebbek és tapasztaltabbak. És úgy verték át a fél európai titkosszolgálathegyeket, mint a pinty. Röhögve. Jegyezzük meg, egy pont a Hajdú Dzsonnynak, aki a TEK élén még azt a két vén hülye 60-62 éves öreglegényt is gyorsan megtalálta, akik arról zagyváltak – vélhetően részegen -, hogy lelövik a miniszterelnököt.

Ehhez képest belgáink – és franciáink orra előtt mászkáltak a terroristák, és miközben a nagy Európa összeurópai civilizációs elitje épp az uborkagörbülettel meg a Magyarországot és a gonosz Voooorbánt elítélő nyilatkozatokkal foglalkozott, tőlük 300 méterre besétáltak a metróba és letettek pár bombát.

Sőt. Azt az egyszeregyes bonyolultságú dolgot, miszerint: jönnek a szírek meg afgánok, és köztük lesznek terroristák – nos ezt se sikerült felfogni, inkább azt a hajmeresztő megállapodást fogadták el, hogy majd mi befogadunk törökországi menekülteket meg mindenféle izéket – CSERÉBE valamiért. Node miért cserébe? – tehette volna fel a kérdést valamelyik jóember, de ez már nem hangzott el.

Most viszont alighanem hamar rá kell jönniük, hogy ezek a szír, meg afgán, meg ilyen-olyan gyerekek nem túlzottan kedvelik az Ojrópéische kultúrát. Ennek megfelelően itt lesz az ideje a titkosszolgákat a valódi veszély ellen fordítani. Ez a magyaroknak is szól.

Itt az ideje azzal foglalkozni ami valóban veszélyes: a Keleti pályaudvar 5 kilométerre volt az AH székházától, és ott találkozott Nagy Salah meg a többi ürge – például Belkaid Mohammed.

Úgyhogy nekem ne papoljon senki arról, hogy az európai titkosszolgálatok teszik a dolgukat – meg nemzetközi együttműködés, meg ilyenek. Európa majd rájön, ugye, erre gondolnak, kedves olvasók? Felrázza őket a terror- reménykedünk. Hát ezek vágyálmok. El is mesélem miért, de ne szaladjunk annyira előre.

Minek kellene történnie a brüsszeli merényletek után? Induljunk ki a józan paraszti észből, mert nekünk olyan is maradt.

Először is, az ilyen terrorista szerzeteket ki kellene zsuppolni oda, ahonnan jöttek, majd elintézik egymás közt az ítélet-végrehajtást. A mi Salah Abdeslamunk vélhetőleg izgága fiú, már rég fejetlenül száradna valamelyik teveitató mellett Szíriában. Ott ugyanis például zenehallgatás miatt is ki szoktak végezni embereket.

Aki pedig gazdasági migráncs, meg bográncs, hát bezony – nehéz az élet, kívül tágasabb. A sajnos jótékonysági intézményként funkcionáló Európa ne legyen már e mellé még terroristakeltető is, egyben a számukra apáink és nagyapáink által megkeresett pénzt inkább magunk költenénk el magunkra, később saját gyerekeinkre.

Európának  másodszor kemény munkával helyre kellene állítania az erkölcseit, és miközben már a magát „sárgapéniszű rőzsemesternő” kisebbségnek valló egyéneket is támogatja – el kellene gondolkodnia azon, hogy itt az ideje a saját középosztályát, igen, a dolgos „protestáns etikájú” (hú még Weber is elszörnyedne, ha látná mivé fajult Európa) embereket segítse, de legalább nem lehetetlenítse el.

Mert ők voltak azok, akik egykor Európát felemelték, gyermekeiknek, unokáiknak.

Harmadszor pedig ezeket a nyámnyila anyámasszonykatonáit gatyába kellene ráznia rendes egyenruhás szervezetekkel, nem olyanokkal mint most, hanem kemény, erős jól fizetett hadseregekre van szükség – ha akarjátok még lehet egy külön összeurópai is.

Negyedszer, a terror ellen pedig úgy kell fellépni, ahogyan mindig is fel kellett lépni – gyengébbek kedvéért magyarázom; tehát: titkosszolgálat, rendőrség, stb., nem érzékenyítő tréning és könnyes szem. Történelmileg itt lenne az ideje észrevenni, hogy Európában a gonosz széljobb legutóbb 71 (kiírom: hetvenegy) éve csinált galibát, a szélbal itt Káeurópában huszonhat (26) éve – az arabok meg egy (1) napja nem gyilkoltak meg senkit. A tömeggyilkosság probléma, részegen marhaságokat beszélés és fantáziálás nem probléma.

Tehát aki ellen titkosszolgálat fellép: a valódi ellenség – lásd iszlám radikalizmus -, és nem cseszegetjük a saját polgárainkat hülyeségekkel.

Most pedig minden kedves olvasóval fogadok egy korsó sörben, hogy nem ez fog történni. Európa továbbra is alzheimeres, elhülyült, nyáladzó vénemberként fog viselkedni, 3 bomba és 34 halott ugyanis nem elég, hogy felébredjen.

Ezért először a terroristák szervezeteiről ki fog derülni, hogy azok állampolgárok megtévedt közösségei, tehát nem mennek Szíriába, meg Libanonba, meg az ég tudja hova „haza”. Mert nekik a haza Molenbeek, Brüsszelben, vagy épp Párizs, esetleg Bonn, vagy Berlin. Majd elterelő intézkedéseket foganatosítanak velük szemben, talán a nem látványosan beépültek kapnak 4-5 évet dutyiban (persze a főgonoszt azért jól elítélik, de hát ő egyben bűnbak is lesz) – a végén pedig majd a francia – vagy más európai – állam fog nekik büntetésük letelte után munkát keresni, közpénzen.

Másodszor, a már bejött gazdasági migránsok egy részét pusztán fiskális alapon próbálják majd meg „biztonságos harmadik ország” fele terelni. Aztán ők majd ezzel nem értenek egyet, és megint visszajönnek (Benny Hill show- szerű kergetőzés, kuncognánk, ha nem lenne komoly). A kvóta alapján szétosztott bevándorlók pedig – élve a személyek szabad áramlásának jogával – egy-két év múlva újra ugyanott lesznek Brüsszelben, Hannoverben, Münchenben és Párizsban. S szülnek német, francia, holland segélyen sok és még több, ezúttal már állampolgár Alit, Mohamedet és Salahot. Akik majd 20 év múlva lecsúszottak lesznek és müezzinhez járnak iskola helyett, aztán majd robban egy pár újabb bomba.

Miért lenne másképp? Amikor Londonban jár például, kedves olvasó, találkozik ön a „hidegvérű angolokkal”? Nem, ön pakikkal, kenyaiakkal, stb. találkozik, akik törik az angolt és a legkevésbé sem vádolhatók „hidegvérrel”. Ugyanez van Bruxiban, Párizsban, Bonnban, Aachenben. Csak ott nem az angolt, hanem a németet, meg a franciát törik. (Bár a legendásan gyenge német humor lehet, hogy ezúttal a beáramló közel-keleti népcsoportok kulturális hatását is figyelembe véve, például akár még vérátömlesztést is kaphat – hogy egy pozitívumot mondjunk.)

Úgyhogy a gazdag nyugati Európa ugyanúgy nem a weberiánus dógozó pógárt – és nem is a vágyakozó szegény és éhes rokon Káeurópát fogja támogatni, hanem a „kedves kisebbségeket” – gyakorlatilag válogatás nélkül bárkit, aki „kisebbség”, és elég sokszor írják le újságban róla, hogy ő kisebbség, tehát támogatni kell.

Érdekes, hogy például mire képes a balos sajtó: a „nők” például úgy lettek elnyomott kisebbség, hogy valamikor leírták róluk, hogy el voltak nyomva. Ez így volt igaz a XX. század elejéig, csakhogy most már a XXI. század elején járunk, azóta történt ez-az, de ez maradt a divat, ezért még mindig sikkes feministának lenni. Pedig legjobb tudomásom szerint a társadalomnak több mint 50%-át ők képezik.

Harmadszor: a hadsereget pedig felejtsük el, senki se vállal be egy valódi háborút, egyébként előbb lesz összeurópai operetthaderő, mint újra komoly világpolitikai tényezőként értelmezhető brit, német, vagy francia hadsereg.

Merhogy az sok pénzbe kerül, és jelentősen olcsóbb az LMBTQ-közösségeket támogatni. Mégiscsak kevesebb lóvéba kerül egy paradicsommadár és tollboa, mint egy Leopárd tank.

Negyedszer: az európai titkosszolgálatok, meg rendőrök pedig majd kapnak kőkemény hatásköröket, elkapnak még vagy 50 gonosz páneurópai dzsihadistát – l. fent mi lesz velük –vö. elterelés – aztán ezekkel a kibővített hatásköreikkel két-három év múlva visszatérnek a rendes, üzemszerű kerékvágásba, fasisztát megfigyelni. Csak lesünk majd mekkora széljobber összeesküvőket fednek fel, mondjuk az AfD sorai közt!

Úgyhogy Európa továbbra is megy majd a maga kikövezte úton, oda ahova egyébként vélhetőleg nem szeretne menni, csak hát ezen már túl vagyunk, l. fenti okok.


  Templomhegyi Nyerőkő

2 hozzászólás

  1. A lényeggel egyet értek, de a “legendásan gyenge német humor” kijelentés nem igaz, nem állja meg a helyét.
    Olyan standup kultúra van Németo-ban, hogy a mi sóderklubbosaink kisdobos nótafáknak látszódnak mellettük.

  2. Nyugat-Európa balfaszsága csak azért zavar, mert Közép-Euópát is súlyosan érinti.
    Az érettségi-hiányos Martin Schulz eeetárs egy nappal (!) a robbantások után bírta mondani: az Orbán által kezdeményezett kvótaellenes népszavazás “aljas” A szoci szerint aljas a népszavazás. Bal-jobb Nyugat-európai politikusoknak és a médiájuknak ezt a fajta erőszakosságát is rühellem. Igen, még gyártják a Mercedest és a BMW-t, még kapni banánt és kapucinert, még sül a borjúbécsi és a bratwurst, de az EU rohad. Úgy kifárasztotta a sok pótcselekvés, hogy védekezni is képtelen. Ellentámadásról szó sincs. Megy a duma, a sok “rendkívüli tanácskozás” csak tenni ne kelljen. Végül ami a legijesztőbb: a francia, a belga, az olasz, stb. kormányfőt a választók még nem zavarták el a búsba. Sőt, megnőtt a Merkel nevű politikai háziasszony népszerűsége.
    Nem ilyen jövőt szánok egyetemista fiamnak.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük