A pszichológus és Donáth Anna

Alapvető emberiességi szempontok okán az ember csak támogathat minden olyan törekvést, amely elősegíti, hogy a pszichológus, illetve pszichiáter segítségét igénybe vevő embereket semmilyen módon ne stigmatizálják. És itt a „segítségét igénybe vevő” kifejezés még csak nem is azonos a „segítségére szoruló” kitétellel.

A baj nem ezzel van. Hanem azzal, hogy a haladás ezen a téren is megtette a magáét: ma belpesti és már külpesti körökben is egyenesen menő pszichológushoz, coach-hoz járni. Ezzel sincs semmi baj, ha az ember meg akarja oldani, érteni bizonyos problémáit, túlságosan „kattog” valamin, stb. A baj az, hogy már a „nagy pszichológushiányban” élünk: mindenkinek pszichológusra van szüksége, a bölcsődétől kezdve kevés a pszichológus a „rendszerben”. Minden probléma „cihológusért” kiált, bárki elakad az önmegvalósításban, azonnal szakemberek segítségét veszi igénybe a siker érdekében. A szakértők persze azt mondják – hiszen a szakmának is élnie kell valamiből –, hogy ne féljünk segítséget kérni, de azt nem mondják, hogy esetleg előtte a saját maga dolgát, a gondolkozást is el kell végezni a delikvenseknek.

A sportolók azonban például általában nem generális problémák megoldására, hanem konkrét szituációk kezelésre veszik igénybe a sportpszichológus segítségét. Amiből persze közben kiderülhet, hogy mélyebb okok vannak a háttérben, de az, hogy nyomás alatt nem mindig teljesítünk megfelelően, általában nem egy lelki betegség, hanem tényleg csak egy lokális probléma.

Donáth Anna 444-es interjúját természetesen nem olvastam, mert nem vagyok hajlandó fizetni azért a rittyóért, de első közelítésben is egy meglehetősen egyszerű politikai projekt kibontakozását láthatjuk éppen. Donáth Anna ugyanis elbizonytalanodott abban, hogy le tudja nyomni a „Ki lesz az első haladó női miniszterelnök-jelöltje az ellenzéknek?” versenyben Dobrev Klárát. Dobrev Klára önmagában a létezésével is képes életerős férfiembereket is bármikor pszichológusok kezére juttatni, ezt speciel nem kell szégyellni. Azok a férfiak, akiknek helyből van otthon egy mogorva testsúlyfölényben lévő feleségük, tudnának erről mesélni.

Klára és Anna most éppen abban versenyeznek, hogy melyikük tudja jobban áldozatnak eladni magát. Illetve nem, Anna csak jobbról előz, mert Klára áldozat volta annyira valószínűtlen, hogy meg sem próbálják ezzel reklámozni őt. Persze azért próbálkozik, de neki a kétség nélküli erős nő a karaktere, az a végtelen akaratossággal élő nőtípus, akit sohasem mernek beleírni a regényeikbe a nagy írók, mert túlságosan hasonlítana a feleségükre.

Mindketten iszonyú családi terheket hordoznak. Dobrev Klára itt is előnyben van, ő már túltette magát a felmenői által elkövetett bűnökön; akinek a nagypapája akasztgatott, az ebben a körben már tulajdonképpen hótisztán örökli a rablott vagyont. Tényleg csak annyi a szabály, hogy akitől elszedték az ingatlant, az ne a kertben legyen elásva.

Donáth Anna viszont sokkal traumatizáltabb családilag, neki van oka elbizonytalanodnia. A nagypapi nemcsak Rákosi elvtárs közvetlen környezetében követte el az összes bűncselekményt, amit a világ törvénykönyvei felsorolnak, hanem hatalmasat csalódott is Rákosi elvtársban. Aztán Nagy Imrére tett, hogy aztán ő se váltsa be a reményeit, igaz, ott nem tartozott a legbelsőbb körhöz. Kádár meg aztán végképp nem engedte újra közel semmiféle hatalomhoz. Donáth papa csak az MSZP-képviselőségig vitte, ami ugyebár tizenkettő egy tucat, és most Annában van a család minden reménye, hogy újra a legfelsőbb hatalom közelébe, sőt, annak csúcsára kerülhessenek. Nagy történelmi teher ez. Donáth papus ügyeit ismerjük – hát, finoman fogalmazva is csak a nagyon-nagyon elkötelezett ellenzéki törzsszavazók köreiben növelte a lánya ázsióját.

Annát a saját elmondása szerint megviseli a karaktergyilkolászás. Mondjuk, akkor nem kellene csinálnia. De szerintem nem magára gondolt, nem lelkiismereti problémája van, vagy Gelencsér, illetve Fekete-Győr elvtársak karrierjéért aggódik, hanem arra, hogy a hatalommániás családi vonalát felemlegetik azok, akik kárvallottjai a család politikai sikereinek. Szerintem azt még Anna is érti, hogy a Rákosi-korszak és a kora Kádár-kor tömeggyilkos családjainak felbukkanása a hatalom közelében a családi emlékezettel rendelkező emberek millióiban ébreszt kétségeket. Anna nagypapiját ugyanis nem azért csukták le, mert szabotálta a gyilkosságokat és kínzásokat, hanem azért, mert nem volt elég szorgalmas.

Szóval megértjük, hogy szegény elbizonytalanodott. Az előremenekülés tehát az, hogy trendi pszichológushoz járni, akkor hozzuk nyilvánosságra, nehogy csak kiderüljön. Azzal persze eszünkbe sem jut Annát vádolni, hogy esetleg nem érzi magát alkalmasnak miniszterelnöknek, mert ilyen „problémái” bizonyosan nincsenek.

A mi gondunk pont ez, hogy a pszichológusok manapság nagy barátai az önmegvalósítás támogatásának; ha valaki azzal keresi fel őket, hogy elbizonytalanodott abban, hogy ő alkalmas a világ urának, akkor a bizonytalanságot segítenek elmulasztani és nem a „világ ura” dolgot kezdik el firtatni.

Láthatólag Annánál is ilyen a terápia iránya. Na ne már!!!!

Vezető kép: Donáth Anna, a Momentum európai parlamenti képviselője (b, elöl) és Gelencsér Ferenc, a párt elnöke (j, elöl) sajtótájékoztatót tart a Karmelita kolostor előtt 2023. május 30-án. Mögöttük a Momentum országgyűlési képviselői és az elnökség tagjai. MTI/Bruzák Noémi