A pojáca
43„…egyre gonoszabb és szenvedőbb, és egyre inkább pojáca és halotti maszk és chiméra és embertelen és csúf és tragikus és hallatlanul nevetséges.”
Hamvas Béla: Karnevál
Most, hogy túl vagyunk a forradalmon, ideje elgondolkodni a nagy történelmi eseményen. Így szokás ezt az efféle sorsfordító események másnapján. A megmozdulások sokrétűek és színesek voltak, a krónikás a bőség zavarával küzd. Én az egyik, ám tán legizgalmasabb eseménnyel foglalkoznék, ez pedig megítélésem szerint Gyurcsány fellépése volt. Aki véletlenül nem látta, annak elmesélem.
Hol is kezdjem? A nagyszerű státuszférfiú a legjobb formáját hozta, amire whisky nélkül képes. A kígyózás, a terépcsecső, vagy a matematikai feladványok, az elvonási tünetek okán, ezúttal elmaradtak. Kár. Ott állt ez a kiváló ember, hegyes szöget bezárva a szónoki pulpitussal – népiesen úgy mondják, srégen állt oda – a demokráciáért folytatott harc felkiáltójeleként. Szemüvege villog, arca felhevült, és csak mondja, csak mondja… Tágas körmondatokban beszél, amit szó szerint kell érteni, a hosszú mondat végén ugyanis visszajut oda, ahonnan elindult, de ekkor már ő sem érti.
Engem a legjobban a mimikája ragadott meg. Egyesítette magában a vidéki színész kulisszahasogatását és a TV-prédikátor kenetteljességét. Egyszerre közvetlen és emelkedett, látszik: nem csak a közönségnek játszik, hanem egyúttal a történelemnek is. A történelemnek, mely nem tehet mást, mint tágra nyílt szemekkel figyeli, amint formálják.
A világszellem, a Zeitgeist eltakarja arcát ijedtében.
A beszéd három, egymástól jól elkülöníthető részből állt.
Az elsőben megköszönte magának, hogy létre hozta a DK-t. Mint mondotta, ez volt élete legbölcsebb döntése; ami azt illeti, nehéz lehetett kiválasztani a sok közül. Elérzékenyülve gondolt saját nagyságára, mellyel eme történelemfordító erőt előhívta nyugdíjas magányából és egészen a szavazatok 5,34%-ig repítette. Kis híja volt a teljes győzelemnek.
Hosszasan taglalta a feladatokat is, melyek nem mások mint a diktatúra elleni harc minden formája. Együtt és külön-külön egyaránt. Ha ezt keményen végigcsinálják, akkor hasonló sikerekre számít a későbbiekben is. Nem mulasztotta el, hogy belerúgjon a külföldön élő magyar szavazókba, akiktől ezúttal nem a nyugdíjrendszert, hanem magát az Európai Uniót kívánta megvédeni.
A következő rész ’56-al foglalkozott, illetve Nagy Imrével, az ő hősével. Ez a vonzalma már régebben is kitűnt, mikor anno térdre rogyott a vaskefe előtt és sírós hangon megkérdezte: „Imre te mit tennél?” Csak úgy pergett a rozsda a műalkotásról, valamint hasadoztak a kulisszák. Szerény véleményem szerint Imre fénykorában lelövette volna, de sajnos nem voltak kortársak. Imre az egyetlen, akit az események szereplői közül megért, mert pontosan tudja, milyen gyötrelmesen nehéz lemondani a sikertelen miniszterelnökségről.
Ez a közös élmény az, ami összefűzi őket.
Itt azután egy roppant nehéz szellemi kihívással kell megbirkóznia. Valahogyan össze kell egyeztetni az átlag DK-s nyugdíjas Kádár-reminiszcenciáját Nagy Imre elvtárs emlékezetével, akit ugyebár mégiscsak Kádár elvtárs maga akasztatott fel. Így aztán nehéz egyszerre szeretni a kettőt. Becsületére legyen mondva, ő megpróbálta. Először hosszasan dicsérte a kádári szocializmus vívmányait, mint a biztonság, a kisemberek szeretete stb. A közönség már elérzékenyült a régi szép idők felidézése kapcsán, midőn a párttitkár letegezte amúgy elvtársiasan, mondván: „Mancika magának van a legszebb fara az egész gyárban!”; ám ekkor egy váratlan fordulattal kijelenti, hogy azért Nagy Imrének volt igaza, mert – hozzá hasonlóan – nem mondott le. „A történelmi igazság, a történelmi erkölcs, a tisztesség Nagy Imre oldalán állt, akkor is, ha az azt követő évtizedeket a magyar lakosság úgy élte meg, hogy annyira nyugodt és jó élete azóta se volt.”
Értsd: az a történelmi igazság, ha a lakosság rosszul él.
Az eszmefuttatás – finoman szólva – nem volt teljes és koherens, de hát nem is ezért szeretik őt a hívei. Nekem például fájón hiányzott felesége, Klára asszony nagyapjának felemlegetése, aki igen nagy szerepet játszott Imre – és egy csomó másik, valóban ártatlan ember – kivégeztetésében.
A produkció végét pedig a katarzisnak, a bosszú gondolatának szentelte. Ez a bosszúvágy 2006-óta ment az agyára és tünetei azóta fokozatosan súlyosbodnak. Mert hát az elfogadhatatlan, hogy egy ekkora embert, mint ő, csak úgy kihagyjanak a nemzet sorsának intézéséből. (2006 amúgy valamiért teljesen kimaradt az orációból, ki tudja miért.) Ez a bosszú pedig nem lesz akármilyen.
Ahogyan kivettem, a legsúlyosabb része a dolgozó nép megvetése lesz, amely körülvesz majd bennünket. Ki sem léphetünk a házunkból, mert mindenütt leköpnek bennünket, csak úgy tocsogunk majd. Így aztán – gondom – éhen halunk otthon.
Ez olcsó és tanulságos büntetés lesz.
Hogy ezt azután hogyan kell összeegyeztetni azzal a kívánalommal, miszerint: „Azt kívánom, hogy Magyarországnak olyan politikai pártjai és szervezetei legyenek, amelyek nem csak elfogadják, hanem kívánják, hogy legyenek tőlük különböző elveket képviselő emberek.” – azt nem mondta meg. Továbbá azt sem, hogy ez a köpdösődés miképpen fog megfelelni az „európai értékeknek”, melyeket töretlenül védeni kíván.
Hát ez volt a forradalom. Molotov-koktél helyett egy kiérdemesült kabarépojáca repült elénk és szórakoztatott bennünket.
2018-10-25 @ 11:20
A hibbant pojáca, aki a kommunisták miniszterelnöke volt. Csodálatos jelenség, tanulatlan, buta és primitív alkoholista, s ennek a jeleit minden szereplésekor tapasztalhatjuk. „Zseniális” akárcsak a hívei!
2018-10-28 @ 03:52
GYURCSÁNY bukása!
Mert Gyurcsányt külföldön buktatták meg. Washingtonban Obama, Brüsszelben Barroso, Moszkvában Putyin látta és belátta, hogy számukra káros, ahogyan Obama fogalmazott: a járványt meg kell állítani az amerikai partok előtt.
Barrosoék, pedig azt közölték vele, hogy le kell mondania mindkét posztjáról.
A többi csúfos haláltánc volt csupán, vergődés a kés alatt. Ne felejtsük el nekik a múlt elemzésében a, mérföldköveiket: a rabló privatizálókat, az állam lefejését és lepusztítását, az off-shore bagázsokat, a korrupciót, a pökhendi milliárdosokat, vagyis azokat, akik 8 éve Magyarországot irányítják – a káosz felé, mondhatom, nagy sikerrel. Vannak, lesznek, legyenek, akik felelnek ezért. Vagyonukkal, amit úgyis e káosszá tett országból vontak ki.
Privatizációóó
Egyesek szeretik a felelősséget az utolsó kommunista miniszterelnökre hárítani, de tény, hogy nemzeti vagyonunk 7O-8O %-ának tényleges eladása Antall József kormányzása idejére esik. Ez úgy történt, hogy a korábban államosított magyar vagyont a fordulat táján gyorsan tönkretették, majd olcsón fölvásárolták a kondér közelében ülők, ők pedig pillanatok alatt továbbadták, esetleg szétdarabolva idegeneknek, akik nálunk elsősorban piacot vettek. Az üzemek nagyrészét bezárták, néha le is rombolták. A bevonuló tőke legfeljebb szerelő csarnokokat épített, ahol a külföldről behozott részekből készítenek készterméket, jelentős magyar állami adó- és más egyéb kedvezménnyel. A „rendszerváltás” hasznát külföldre juttatták, de a bennfentesek sem panaszkodhatnak hazánkban: kincset érő ismeretek is, magánhaszonná és adófizetői teherré váltak kezükön. Kivitelünk 😯 %-a idegeneket gazdagít. A magyar pénzből létrehozott bankok mára átlagosan több mint 😯 %-ban idegenek kezében vannak. A tönkretett hazai kiskereskedelem helyett idegen áruházakban vásárol a magyar, elsősorban külföldi árut. Még a kommunista időben is, a világgal lépést tartó mezőgazdaságunk mára teljesen tönkrement. Az áruházakban külföldi tejet, lisztet, gyümölcsöt, zöldséget stb. árulnak. Ezt nevezik magánosításnak. Az izraeli államfő ország-világ előtt kijelentette, hogy Izrael megvásárolta Magyarországot, kémrepülői pedig gondtalanul köröznek felettünk, a NATO
„1523-ban Magyarországon járt Francesco Massaro, egy olasz utazó, aki a
következőket írta:
„A magyarok általában a világ legrosszabb fajtája. Nem, szeretnek, és
nem becsülnek egyetlen nemzetet sem a világon és egymást sem szeretik.
Mindenki a maga kényelmére gondol, lopják a közt és kevesen törődnek
vele. Nincs semmi engedelmesség közöttük, büszkék és arrogánsak, s nem
tudnak sem uralkodni, sem kormányozni, és tanácsot sem fogadnak el
olyantól, aki tud. Kevés dologgal foglalkoznak, kivéve a dőzsölést és
a köznek meglopását. Ebben nagyon serények.”
2018-10-25 @ 11:47
Ismét kétszer olvastam el, mert a sziporka-cunami minden egyes szava élmény 🙂
Mondjuk Gyuriferi mindig hálás téma, de Aristo elemzése messze lekörözi bárki másét. Személy szerint picit félni szoktam, ha a Denunciátor Kolhoz, vulgo DK fönökének ripacskodó, dühöt szimuláló fújtatását hallgatom, mert roppant kinos lenne, ha kiabálás közben felrobbanna.
Apropos, „Azt kívánom, hogy Magyarországnak olyan politikai pártjai és szervezetei legyenek, amelyek nem csak elfogadják, hanem kívánják, hogy legyenek tőlük különböző elveket képviselő emberek.” – mondja ezt valaki, akinek a fb oldaláról már egy (1 db) más véleményt képviselö kommentért kiltiltanak.
Merci Aristo 🙂
2018-10-25 @ 11:58
Kedves HND! Még a kolhozból is kirakták volna. A Nagy Szovjetunióban a degeneráltakat vidékre vitték kolhozokba. Rengeteg hülye szovjetgyerek született iszákos, tolvaj és munkakerülő apáktól. (A diliházat akkoriban a politikai foglyoknak tartogatták, a szimplán hülyéket kolhozba küldték.)
2018-10-25 @ 17:26
Igen 🙂 közben ismét újra olvastam a szöveget – Aristo poénözönje kiapadhatatlan – és látom, hogy a Gyuriferi, némi fáziskéséssel ugyan, de a merkeli „lakosság” fogalmat használja „nép” helyett. Bár a bundesmatróna kb. egy éve megint változtatott, s a nép, ill. lakosság helyett már csak az „azok, akik régebben itt élnek” formulára tért át. Hála a Jóistenkének és a magyar kormánynak, számottevö migrik hiányában ezt a fogalmazást a DK-kigyózó terépcsecsöje nem tudja szolgaian másolgatni 🙂
2018-10-25 @ 11:47
Egy igazi européer politikus ! Micsoda junckeri vonások! „hibbant pojáca, aki a kommunisták miniszterelnöke volt. Csodálatos jelenség, tanulatlan, buta és primitív alkoholista, s ennek a jeleit minden szereplésekor tapasztalhatjuk. “Zseniális” ”
🙂
2018-10-25 @ 11:50
Aristo uram! Egy sort sem érdemel ez a niemand! Mindegy mit csinál. Ha törvénybe ütközik amit művel az a rendőrség dolga, a többi az ápolóké.
2018-10-25 @ 12:13
Apró A. együtt lakott a szemlőhegyi villában egy vérbíróval.Jahner-Bakos Mihállyal.
van azért egy kis bukéja és a pofája mindent elbír fletónak…
nagy imréről pofázik?a feleségének nagyapja nyiratta ki…könyörgöm. ébresztő…mekkora mocskosok ezek!
2018-10-25 @ 15:01
Tévedés! Az oroszok átadtak egy listát a feltétlenül felkötendőkről..
2018-10-25 @ 17:42
Azt remélem, hogy amit ez a „senki” mondott a bosszúról, az mind vele fog megtörténni!
Ideje lenne kilakoltatni a rózsadombi házból és egy hajléktalan szállóba telep<teni az egész pereputtyával együtt!!
2018-10-25 @ 12:23
A köpködés valóban nem európai („nyugatos” ahogy ferenc /igy csupa kisbetüvel/
testvér mondaná), de ha valaki megérdemli, akkor ez az ember „igenis”, „nagyonis”!
Ez az „érzékeny” lelkéből most jött elő, de az alapja valószinü abban gyökerezik, hogy a múltban többször leköpték!
https://youtu.be/rR4i5Vqi7H4
Megtestesíti mindazokat a jellembeli negatív tulajdonságokat, amelyekből egy is sok!
https://youtu.be/D4DbAst3lUs
2018-10-25 @ 12:58
Nem buta, nem tanulatlan, ahogy itt néhányan minősítik, hanem egy végtelenül dörzsölt, aljas és gonosz alak.
Képzeljék el mit tenne ez az alak egy diktatúrában, ha 2006-ban, amikor állítólag már demokrácia volt már megtette azt, amit megtett.
Ez pont azt tenné, amit Rákosiék- Kádárék tettek annak idején.
És ezt nem is tagadja, hisz folyton fenyeget. Igaz, hogy ezzel csupán a buta és tanulatlan híveinek gyűlöletvágyát elégíti ki, akik isszák szavait, pedig a felét sem értik annak, amit mond, de nekik bőven elég, ha az „ORBÁN” szót hallják!
Egyébként az írás Aristó egyik legjobb, legtalálóbb írása.
2018-10-25 @ 15:03
Kádár János sem volt buta, csak néha irtózatosan bunkó.
2018-10-25 @ 13:38
ERRE MÁR NEKI NEM LESZ LE-HE-TŐ-SÉ-GE !
2018-10-25 @ 13:39
A köpködés,krákogás,orrszívás egyes népeknél a tudat,és a lélek tisztulását segíti elő. De hét Pinocchiónál erre semmi esély. A bohóc az bohóc. Egyébként a saját lopott pénzét költi, mint mások.
2018-10-25 @ 14:56
A jó bohóc fontos volt mindig, nem csak megnevetett, hanem el is szomorít néha.
A pojáca az nem egy bohóc, hanem csak silány utánzata, a nevetésünk kesernyés, de csak azért mert mégis van még közönsége, akikbôl szintén nem kérünk.
A fellépései és közönsége, közöngössége ebben csak megerôsít minket.
A humor is egy gyilkos fegyver, különösen Aristóé.
2018-10-25 @ 17:35
Tökéletes! 🙂
2018-10-25 @ 16:47
A Dögevő Köcsögök és ótvaros vezetőjük igen találóan lettek jellemezve.
Ami szomorú,hogy egy MAGYAR ünnep alkalmából ezekkel kell foglalkozni. Amúgy az vicc,amit a molnárcsacsi (szintén dk-s gyurcsányi szerető) mondott 56-ról. Nem vette észre(?),hogy a gyurcsányi fajtákat lógatta fel akkoriban az Isten adta Nép? Mert az arrogáns pökhendi fajtájukat megelégelte,és nem várt a bíróság (okkal) jogszolgáltatására. Megoldották.
2018-10-25 @ 17:38
„Megoldották” és mind a mai napig „megoldanák”, ha lenne lehetöségük rá. De nincs. Naponta hálát adok a Jóistennek, hogy nincs. 🙂
2018-10-27 @ 00:40
Figyu! Az, hogy két ávóst fellógattak az Oktogonon nagyon helyes cselekedet volt. Végülis a forradalmi időkben az ilyen nyilas-ávós pribékekkel nem szoktak sokat vesződni.
2018-10-25 @ 17:45
Demagóg Kalandorok!!!
2018-10-25 @ 18:38
Szerintem fletó amellett,hogy aljas és becstelen óriási kisebbségi érzése van Orbánnal
szemben.Állandóan megszólítja,kérdezi,vádolja,és mivel nincs rá reagálás,ettől meg-
őrül.Orbán nagyon jó szónok,ezért ordítozik ferenc testvér,mint a fába szorult féreg.
Azt hiszi hanggal pótolja a tehetségtelenséget.Irigyli Orbán népszerűségét is,ezért
szerepel állandóan ha kell,ha nem.És nem hiszem el,hogy nem bántja az a közutá-
lat,ami övezi szerénytelen személyét.És igaza van HND-nek!Ha elegen lennének,
és meg mernék tenni,ugyanazt szeretnék végigcsinálni velünk,amit elődeik megte-
hettek.Ez a hőscincér szerepelhet ha úgy tetszik neki,de kormányzás közelébe soha
nem szabad engedni többé.
2018-10-25 @ 18:39
Jav.:Azt hiszi hanggal pótolja a tehetséget.
2018-10-25 @ 18:52
Ez ideig azt hittem, hogy nem fogom megérni a végét, de ahogy sértegeti a saját népét, úgy lehet, hogy hamarosan meglátom Fecó „okos” fejét karóra tűzve, csak sértegesse a „böszme” a külhoni magyarokat
2018-10-27 @ 00:42
Karóba húzás? Nem is rossz. Abban az időben az ilyen hazaárulókat a varjak csipkedték le a kötélről.
2018-10-25 @ 20:19
Na, a szakirodalomban megtaláltam a forrását, hogy honnan jön a „nemigazikonzervatív” elméleti megalapozása:
„Micimackó jól megfogta a fejét, ami nála mindig a megfontolás jele.
– A dolog így áll – mondta végre. – Mézkutató légi útjaim során rájöttem, hogy mi a legfontosabb. A legfontosabb, hogy a méhecskék ne lássák az embert. Mármost, ha a léggömb zöld, azt hiszik, hogy a fához tartozol. És nem vesznek észre. De ha kék a léggömb, azt hiszik, hogy az éghez tartozol, akkor se vesznek észre. Itt tehát az a kérdés, melyik hasonlít jobban.
– De nem gondolod, hogy téged észrevesznek a léggömb alatt?
– Talán igen, talán nem – mondta Micimackó rejtélyesen. – Ezeknél a méheknél sohase lehessen tudni. Pillanatig habozott, aztán határozott.
– Tudod mit, majd igyekszem úgy hatni, mint egy kis fekete felhő. Ez megtéveszti őket.
– Akkor mégis a kék léggömböt ajánlom – mondtad te, és így is lett.
Meg is indultatok a kék léggömbbel, de a biztonság kedvéért puskát is vittél magaddal. Micimackó pedig bemászott egy pocsolyába, jól meghengergőzött benne, míg olyan fekete nem lett, mint a csibor.
Ezután felfújtátok a léggömböt, Micimackó megkapaszkodott, te eleresztetted a zsineget, és Micimackó kecsesen libbent az ég felé, míg el nem érte a fatető színvonalát, jó nyolcméternyi távolságban.
– Remek! – kiabáltad te.
– Mit szólsz?! – kiabált vissza Micimackó – Minek gondolnál alulról nézve?
– Egy olyan Mackó-félének, ami léggömbre kapaszkodik – mondtad te.
– Az lehetetlen – mondta Micimackó kissé aggodalmasan. – Hát nem olyan vagyok, mint Fekete Felhő a kék égboltozaton?
– Nem mondhatnám.
– No jó, alulról és felülről, az más. Aztán meg említettem már, hogy ezeknél a méheknél sohase lehessen tudni…
Sajnos szélcsendes volt az idő. Micimackó nem tudott közelebb jutni a fához. Már látta a mézet, érezte illatát, de nem tudott hozzáférni.
Kis idő múlva leszólt.
– Kedves Róbert Gida! – jelezte hangos suttogással.
– Tessék!
– Attól tartok, a méhek gyanítanak valamit.
– Miből gondolod?
– Valami azt súgja nekem, hogy gyanakszanak.
– Csak nem gondolják rólad, hogy a mézük után szimatolsz?
– Az is lehetséges. Nem lehessen tudni ezeknél a méheknél!
Kis szünet. Azután Micimackó megint rákezdi:
– Kedves Róbert Gida!
– Parancsolj!
– Van nálatok otthon valami esernyőféle?
– Azt hiszem, van.
– Kedves volnál, ha kihoznád, és sétálgatni kezdenél alattam, majd időnként aggódva néznél fel rám, és azt mormognád hangosan magad elé: „Ejnye, ejnye, úgy látszik, esőt kapunk.” Ezzel félre lehetne vezetni a méheket, mert nagyon ravaszak ám.
Te csak mosolyogtál magadban, és azt gondoltad: „Csacsi öreg medvém.”
De ezt csak úgy gondoltad, mert alapjában szeretted Micimackót. Így hát hazaugrottál az esernyőért.
– No, itt vagy végre! – kiáltott Micimackó némi fojtott nyugtalansággal a hangjában, ahogy a fa alá értél. – Már kezdtem aggódni. Tudniillik felfedeztem közben, hogy a méhek most már határozottan gyanítanak valamit.
– Nyissam ki az ernyőt? – kérdezted.
– Várjunk. Ravasznak kell lennünk. A legfontosabb, hogy a méhkirálynőt tévesszük meg. Látod onnan alulról a méhkirálynőt?
– Nem.
– Kár. Mármost amíg te lent sétálgatsz az ernyővel, és mondogatod, hogy: „ejnye, ejnye esőt kapunk.”, addig én itt fönt megpróbálok valami felhődalt költeni, már amilyet egy kis Fekete Felhő énekelne az én helyemben… Vigyázz, kész, mehet!
Így hát amíg te fel és alá sétáltál, erősen kételkedve az egész hadicsel sikerében, Micimackó a következő dalt énekelte:
Megmondták a költők régen,
legjobb kis felhőnek lenni az égen,
szemem ezért ragyog,
mert én egy kis felhő vagyok.
Ragyog az ég rám fényesen,
sétálok rajta kényesen,
hej, kényesen és rangosan,
és énekelem hangosan:
Megmondták a költők régen (stb.)
De a méhek éppolyan gyanakodóan zümmögtek tovább. Néhányuk otthagyta a fészkét, láthatóan a felhő körül kezdtek rajzani, s a dal második szakasza közepe felé az egyik méh egyenesen ráült a felhő orrára, aztán gyorsan elröppent.
– Vo-Vo-Vóbert! – kiabált a felhő kissé náthás hangon.
– Mi baj?
– Gondolkoztam a dolgon, és rájöttem, miről van szó. Ezek nem igazi méhek.
– Nem?
– Nem igazi méhek, tehát nyilván nem is készítenek igazi mézet. Ez világos, ugye?
– Ha úgy gondolod!…
– Ez a megmásíthatatlan véleményem. Így hát legjobb ha, leszállok.”
2018-10-25 @ 21:11
Mert, nem, elvtársak, nem igazi elvtársak azok az elvtársak, akik nekünk nem elvtársak, elvtársak! Na csak azért,és ezt egy fityesz gyűlésen is ellehet mondani.
2018-10-25 @ 23:56
Milne egy vátesz volt.
2018-10-27 @ 00:50
Bocsi, de az eredeti Winnie (the) Pooh egy csöppet sem hasonlít arra amit itt olvasunk Micimackó címen. Karinthy Frigyes egy kukkot sem tudott angolul, németül is csak gyatrán. Nos a fordítást elvállalta, de blöffölt. Utána megírta a Micimackót. A kiadónak feltűnt, hogy csak nyomokban hasonlít a „fordítás”, de mivel nagyon jól sikerült magyarul a meseregény ezért kiadta. Milne nevét kellene venni róla és Karinthy-t feltüntetni szerzőnek.
2018-10-27 @ 13:48
Én úgy tudom, hogy Karinthy Mici nevű nagynénje vagy valamilyen rokona, aki viszont tudott angolul, csinált egy nyersfordítást, és Karinthy abból dolgozott, az ő tiszteletére lett a medve is Micimackó.
2018-10-28 @ 13:05
Stimmel. Nos Karinthy egy kukkot sem tudott angolul, de nagy volt a mellénye és elvállalta. Biztosan azzal, hogy kerít valakit aki besegít neki. Így ő egy stróman lesz aki mint fordító learatja az okos zsidó író és műfordító babérjait. Hát a nagynénje segített biztos nem mert máshoz fordulni, mert félt a lebukástól. Nos a nyersfordítást írta át annyira, hogy a kiadó is a fejét csóválta, de pont ezért pont nekünk van a legjobb Micimackónk. (Winnie the Pooh nagyon száraz olvasmány magyar szemmel.)
2018-10-27 @ 04:24
Sajnálom, hogy ez alkalomból fárasztotta ide Micimackót, Karinthyit, a méheket s a müvet. Nem érdemelték meg. Az itteniek az nem a gyurcsótány szintje, nem az ö minösége. Sztem nagy kár volt.
2018-10-25 @ 20:53
Nem rossz szöveg, de Gyurcsány szívatásának már kevés a sportértéke.
2018-10-25 @ 21:15
Van itt egy idióta ,aki ünnepli 256-t.Mit ünnepel, a megölt pesti srácokat a sok harc közben nyomorékká vált polgárokat, szétlőtt épületeket??? Mert ha azt írná a szerencsétlen,hogy megemlékezik a harcokban elesett polgárokért, fiatalokért azt érteném.De a szájába köpték az igét, rágja,és morzsoplja.
2018-10-25 @ 22:56
A LOTTÓÖTÖS!!! 😀
(Hogy röhögtek ezek a nyomorultak rajtunk, amikor Gyurcsányi eftársat lelottóötösözte Orbán. És persze – amennyi eszük van ezeknek – azóta sem értik a dolgot! :D)
2018-10-26 @ 07:20
Ferit nem az eszéért szeretjük. Sőt, talán nem is szeretjük. Ő az az ember, aki a hatalomhoz önzetlenül ragaszkodik. Konkrét építő elképzelése nincs arról, hogy mit is kell a hatalommal kezdeni, de kell neki, mert csak. Benne egy régi kígyó kígyózik: „olyanok lesztek, mint az Isten, jónak és gonosznak tudói”.
2018-10-26 @ 17:09
Azért ismerjük el, hogy Gyurcsány Ferencnek sikerült valamit elérnie saját jogán: ha egy cikk címe lakonikus tömörséggel csak ennyi: A pojáca, egy ország tudja kiről van szó.
2018-10-27 @ 00:53
Azt a csúcsteljesítményt sikerült elérnie, hogy még Rákosi Mátyásnál is jobban utálja őt a magyar nép.
2018-10-26 @ 17:25
olyan kenetteljes, mint egy TV prédikátor… ez is mekkora telitalálat.
Aristo szarkasztikus humor bonbonjai zseniálisak. Köszi, Aristo.
2018-10-27 @ 14:06
Én is úgy találom, hogy emlegetett személy „egy végtelenül dörzsölt, aljas és gonosz alak.” Szöke ciklon-tól vettem.
Nagy beszédeket ö is szeret tartani mint a Juncker, és nem is mondott a maga részéröl sok újat. Talán s hogy úgy volt e valóban? hogy nem volt véletlen, ha megint megpróbálta megmászni a történelmi kényszerképzetei szemétdombját? elkukorékolva álmainak álmát, a nagy leszámolást, mielött „tudó” fogással ragadja meg a veszélyesen tévelygö hajó kormányát. Hiszen „ö az egyetlen uniós mérvü” számbajöhetö ellenzéki, SzélFegyörék mellett. Óó, Imre…. , te is voltál, milyen az, hösnek lenni és örök áldozatnak?
Ilyenekröl szólnak, például, a PS cikkei, a szálló hírek s az egyéb kijelentett szándékok, meg a Zeitgeist:
Macron irányt váltott, eddigi, Orbán V. elleni támadásai helyett újabban a magyar népért, a kisemberekért izgul és azokat félti. A csótány is.
A mernemkell banya környékezi a csehek Bubiját, kicsoda is erre fel hogyan bölcsködik nyilvánosan? : „nem helyes az Európai Uniót V4-re és a többiekre osztani. A cseh miniszterelnök nem ért egyet azzal a gyakran elhangzó állítással, hogy a visegrádiak „valahol másutt vannak”, mint az EU többi tagállama. „… „Nekünk érdekünk, hogy Európa jól működjön, ne legyen megosztva, és a problémákat közösen oldjuk meg. A felosztás V4-re és a többiekre nem helyes, és szerintem nem is igaz” – szögezte le Babis. ”
A politikai intriga csatornáin pedig suttyog a Benes dekrétum felemlegetése,…
Mire akar pezsgöt nyitni és mit nyilvánított uniós ünnepnek Juncker, ha nem Erdély Romániával történö egyesülését, annak 100 éves évfordulója alkalmából! Nehogy azt találja most mondani valaki, hogy azért mert Junker nem ismeri a történelmet!!!
Miért „többsebességeskedik” hirtelenjében a német kancellár? Echo Hírek:
„Angela Merkel egy kérdésre válaszolva Emmanuel Macron francia államfő azon kijelentésére reagált, miszerint az EU egyetlen tagállama sem kaphat lehetőséget arra, hogy blokkolja a többi tagállamot, amelyek a szervezet fejlesztésének felgyorsítását szeretnék.
„Már most többsebességű Európánk van.”
Nevén nevezve azt amit mindenki tud, de most nem a gazdasági helyzet miatt, hanem a politikai unió (igazságügy, határvédelem, stb.) miatt.
Miért vetült fel a jövendö, az újra alakuló uniós müködés szempontjából az az ötlet, hogy el kellene törölni a vétó jogot? (Der Spiegel)
Miért, hogy az EP-re sokkal nagyobb feladatkört kellene majd átruházni mint eddig volt?; esetleges törvényhozási státussal ellátva, országos kormányok feletti hatállyal?
Az uniós tanács „minösített többségi” szavazással döntsön ezután és ne egyhangúval! (ugyanott)
Macron és a magyar nép – európai érték
Juncker és Erdély meg Románia – európai érték
A Vén boszorkány és a „politikai uniót hátráltatók” – európai értékvédelem
Bubis, aki nem akarja az uniót „hátráltatni” csak a kis gazdasági segítségecskékre fáj a fogicája – európai érték
A csótány és általa Ötvenhat felhasznált ürügyén „az örök harc a diktatúrák ellen” – ugyancsak európai érték.
Hasonlítanak néha de a kancellár banya mégis sokkal magassabb ligában játszik. Nem lövet, hanem elöször személyesen eláraszt humánusan, majd az elárasztottakkal akarja a határokat ellenöriztetni ha már nem tudták szétosztani a zsákmányt. Hiszen a problémákat közösen kell megoldani! – eredeti angyali fogalmazás és parancs. (egyedül okozni, közösen megoldani, ha nem tudnánk, hát lássuk, ez az értékismeret diktálta eljárás, amely nem blokkolja a többi tagállam…). Egyben új elárasztó útvonalakat kell kijelölni, védangyali szózatok irányítása alatt eldönteni, hogy az áradatból ki és hányan hová?
Neki nincs akasztófahumora, hogy azt is elmondja, hazudtunk,… egyfolytában, egyik Napkeltétöl a következöig, a kintieknek, a bentieknek, az égnek, földnek, levegönek, a vizeknek,
A csótány se mondja már, ahelyett pojáca módra fontoskodva mérlegel és tünödik.
Szerintem, hogy szerinte az lenne a történelmi igazság, ha ö gondoskodhatna „a lakósságról”, az uniós értékek mentén.
Aristo leírta a többit.
2018-10-29 @ 10:48
Gyurcsány nem volt jó vezető. De akik ma vannak, nála is alkalmatlanabbak.
2018-10-29 @ 13:02
Hát, ha te mondod…..
2018-10-30 @ 15:26
Jókat derültem az íráson, köszönöm! Meg kell jegyezzem a történelmi hűség kedvéért, hogy nem a vaskefénél, hanem a Vértanuk terén hangzott el a Nagy Imréhez szóló nevezetes bratyizó (a ripacs akkor is magát akarta megemelni, értsd: Mi, a felelős miniszterelnökök!) Gyurcsány-kérdés: „„Imre, te mit tennél ma a helyemben?”