A női egyenjogúsághoz nem a pénzért és sikerért térdelésen keresztül vezet az út!

 

 

  

Egyszer egy kutatókból álló csoport (nevezhetjük kutatócsoportnak is) érdekes jelenségre lett figyelmes, mikor a csimpánzok viselkedését vizsgálta, ami azért érdekes számunkra, mert állítólag a legközelebbi rokonainkról van szó. Bár részemről érzek némi távolságot ugyan, de ez most nem témája az alábbi értekezésnek.

Nőstény csimpánzok rájöttek, hogy míg bizonyos majmoknak  bonyolult feladatot kell végrehajtaniuk, hogy megkaphassák az őket vizsgáló tudósoktól a jól megérdemelt jutalom gyümölcsfalatkákat, addig nekik ahhoz, hogy hozzájussanak az értékes, és állatkísérletek helyszínéül szolgáló laboratóriumokban viszonylag ritkán megtermő banánokhoz, elég mindössze közösülniük azokkal a hím fajtársaikkal, akik a belüket kiköpve megdolgoztak az ételért.

Feljegyzések szerint az egész kísérletet majmostul, banánostul, feladatostul félbe kellett szakítani, mert a csajszi makik teljesen tönkretették, miután a pasi majmok végkimerülésig dugták őket. Egy idő után az egésznek semmi értelme nem volt. A ketrecek egyik részében jóllakott és megdugott nőstény csimpánzok szundikáltak, a másikban pedig hím majmok pihegtek elcsigázottan és rendkívül viseltes állapotban.

Ezért mondja a katolikus, hogy mindent, fiam, csak mértékkel; de ezt hiába is magyaráznám a köztudottan ateista majmoknak…

Szokták is volt mondani, hogy a prostitúció egyidős az emberiséggel. Ami szerény és szofisztikált véleményem szerint egy kibaszott nagy faszság, mivel a kurválkodás már akkor is létező jelenség volt, mikor még emberek sem voltak.

De csak, hogy a fent említett tétel hangoztatóinak is igazuk legyen: való igaz, az emberek fejlesztették tökélyre – hasonlóan az egymás agyonverésének tudományához, ami nem igények különösképpen fejlett intelligenciát, de nagyban növeli (térben és időben) a hatásfokát.

Szerencsétlen buta majmok egy tál rohadt banánért kínálták oda a csúnyájukat, míg embertársaik már kocsikat, kokaint, kétmilliós táskákat, kétezer eurós pomerániai törpespitzeket és egyéb hasznos vagy haszontalan dolgokat zsarolnak ki a kúrás ígéretével az elnyomó, ciszheteró, szemétláda férfiakból. Bizonyos egyedeik pedig szerepeket.

Színházakban, és filmstúdiókban is létező jelenségről beszélünk.

Mert hát ugye mennyivel melósabb és költségesebb dolog is castingokra, továbbképzésekre, kurzusokra járni. Mennyivel megterhelőbb szövegeket, szerepeket tanulni, megfigyelni más, tehetségesebb színésznők játékát, mint felmenni egy 38 csillagos hotel penthouse lakosztályába leszopni egy nagy, dagadt, szőrös producer farkát.

Na ugye.

Kell a francnak az a sok tanulás, sorban állás, amikor térdeléssel is el lehet érni a kívánt célt. De hogy ne csak a mozi, hanem a színház világáról is szót ejtsünk:

Aristo barátunk is megemlékezett már a Thália szent épületében található hírhedt szereposztó díványokról. Egyes meg nem erősített, és minden bizonnyal a csak a rosszindulat szülte pletykák szerint bizonyos rendkívül szép, ám annál kevésbé erkölcsös, ellenben rendkívül karrierista művésznők annak ellenére kaptak rengeteg nagyobbnál nagyobb szerepet, hogy erre tehetségük predesztinálta volna őket. Irigy, kevésbé szép, ám náluk mindenképpen tehetségesebb kollegináik arról sugdolóznak, hogy az igazgató, a kollegina és a dívány kooperálása állhat a háttérben. Erről nekem természetesen fogalmam sincs, és egyben el is határolódnék az ilyen rosszindulatú folyosói pletykáktól.

Mindenesetre az ilyen jellegű karrier jellegű kurválkodást az esetek nagy többségében pont a nők szokták elítélni, ami érthető is; de jómagam egyébként egyik felet sem menteném fel a felelősség alól. Engem is irritált mindig, amikor azt láttam, hogy egy rendkívül szorgalmas színésznő vagy balerina azért halad lassabban a szakmai ranglétrán, mert zsigerileg képtelen prostituálódni. Ezek a balerinák általában kénytelenek tízszer annyi időt eltölteni a próbateremben, mint amazok azon a bizonyos díványon.

Ez pedig akárki beláthatja, borzasztóan igazságtalan.

Na de, hogy kicsit összezavarjam a gender studies ultráit és a harcos feminista-huligánokat, meg kell, hogy osszak pár érdekes és számukra új információt.

Egy meg nem nevezett város meg nem nevezett színházának meg nem nevezett direktorasszonyának igazgatósági szobájában hever egy ugyanolyan pamlag, mint amiről már szó esett. És a direktorasszony betűre pontosan arra használja, mint amire most az én drága olvasóm gondol, és mint férfi kollegái. Hatalmával visszaélve, szexuális szolgáltatásokért cserébe gyors, szakmai előmenetelt és nagy szerepeket biztosít a kevésbé tehetséges gyors karrierről álmodó színész uraknak…

Na, most akkor mi van, drága divatfeminácikáim? Ilyenkor mi a haladó anyját kell mondani?

Ja, és ha már így összejöttünk gondolkozni, még jobban összezavarom a kis egyszerű, ciszheteró, elnyomó fehér férfiakból és Orbán fasiszta pocakjából ácsolt világképeteket. Képzeljétek el, hogy olyan is van, hogy homoszexuális direktorok térdeltetik az arra alkalmas urakat különböző színházak különböző igazgatói irodáiban.

Hoppika! Bizony!

Hírlik, hogy bizonyos teátrumokban, amik természetesen mind külföldön működnek, a meleg táncosok azért  tudják kiszorítani heteró kollégáikat a világot jelentő deszkákról, mert utóbbiak nem hajtandóak a szájukba venni a már a dolgozatom elején tárgyalt hímtagot.

Dehogy némi tanulságot csempésszek ebbe a félinformációkra, féligazságokra, és gonosz pletykákra épített irományba, azt azért muszáj elmondanom, hogy tárgyalt szereplők közül senkit sem sajnálok. Se a térdelő színésznőt, se a térdelő színészt, se a térdelő balerinát, se a térdelő férfi táncosokat.

Azokat meg pláne nem sajnálom, akik bár zokszó és utólagos feljelentés nélkül, azonnal, hatékonyan, valamint életvitelszerűen szopták főnökeik farkát az előrejutás reményében, most mégis szerencsétlen áldozatként állítják be magukat. És két műkönnyekkel alátámasztott nyilatkozat közben a szopással keresett yachton szívják a kokaint és isszák a pezsgőiket.

Hadd ne sajnáljam már őket.

Én azokat sajnálom, akik szopás helyett inkább dolgoztak, gyakoroltak, továbbképezték magukat és egy teremben izzadtak, és mégsem jöttek a szerepek.

Kis elégtétel lehet nekik, hogy most már értik miért.

Köszöntem a figyelmet.